Az Aranyélet volt az első magyar sorozat, ami igazán felkeltette a figyelmemet. Már-már nemzetközi színvonalúnak érzem és ez óriási szó. Az azonban bizonyos, hogy külföldön nem jelentené ugyanazt, mint Magyarországon. Tele van ugyanis tipikusan magyar "mutyikkal", vagy ahogy a kritikák nevezik "aranyéletizmusokkal", amelyeket szerintem csak mi, magyarok érthetünk meg igazán. Egy csomó olyan dologgal foglalkozik, amely a '90-es évek meggazdagodni vágyó társadalmi rétegét mozgatta. Persze minden el van túlozva benne, de pont ettől válik olyan izgalmassá.
A színészek egytől-egyig tökéletesek, a tapasztalt "nagykutyák" mellett (Ónodi, Anger), az újoncok (Olasz Renátó és Döbrösi Laura) is remekül muzsikálnak, s azért érdemes megfigyelni milyen neveket sikerült megnyerni egy-egy mellékszerepre is. A Miklósi család tagjainak mindegyike egy-egy sztereotípiát képvisel, s nagyon izgalmas, ahogyan egyre mélyebben süllyednek el a bűnben, s közben vagy egymást fedezik, vagy próbálják kirángatni egymást a slamasztikából. Ehhez azonban már túl késő van, hiszen ez a család végérvényesen meg van mérgezve, s ezzel a néző is tökéletesen tisztában van! Azért mindig jön valami csavar, ami után azonnal akarod a következő részt! Hát, ez az, amivel egy jó sorozat a képernyő elé szegezi a nézőt.
Magával ragadó hangulata van az Aranyéletnek, ha egyszer elkezded, nem lehet abbahagyni. Kíváncsian várom a harmadik évadot, csak győzzük kivárni.
Az Aranyélet volt az első magyar sorozat, ami igazán felkeltette a figyelmemet. Már-már nemzetközi színvonalúnak érzem és ez óriási szó. Az azonban bizonyos, hogy külföldön nem jelentené ugyanazt, mint Magyarországon. Tele van ugyanis tipikusan magyar "mutyikkal", vagy ahogy a kritikák nevezik "aranyéletizmusokkal", amelyeket szerintem csak mi, magyarok érthetünk meg igazán. Egy csomó olyan dologgal foglalkozik, amely a '90-es évek meggazdagodni vágyó társadalmi rétegét mozgatta. Persze minden el van túlozva benne, de pont ettől válik olyan izgalmassá. A színészek egytől-egyig tökéletesek, a tapasztalt "nagykutyák" mellett (Ónodi, Anger), az újoncok (Olasz Renátó és Döbrösi Laura) is remekül muzsikálnak, s azért érdemes megfigyelni milyen neveket sikerült megnyerni egy-egy mellékszerepre is. A Miklósi család tagjainak mindegyike egy-egy sztereotípiát képvisel, s nagyon izgalmas, ahogyan egyre mélyebben süllyednek el a bűnben, s közben vagy egymást fedezik, vagy próbálják kirángatni egymást a slamasztikából. Ehhez azonban már túl késő van, hiszen ez a család végérvényesen meg van mérgezve, s ezzel a néző is tökéletesen tisztában van! Azért mindig jön valami csavar, ami után azonnal akarod a következő részt! Hát, ez az, amivel egy jó sorozat a képernyő elé szegezi a nézőt. Magával ragadó hangulata van az Aranyéletnek, ha egyszer elkezded, nem lehet abbahagyni. Kíváncsian várom a harmadik évadot, csak győzzük kivárni.