Többesélyes szerelem

Hatalmas lelkesedéssel ültem be a moziba. Egy igazán jó, szívemig hatoló romantikus filmet szerettem volna látni. Izgalmasnak ígérkezett a szereposztás is. Pasivonal hibátlan, Dakota Johnsonhoz pedig passzolt a karakter. A lelkesedésem nem tartott sokáig. Minden jelenet után azt vártam, hogy na, majd most beindul a történet. Ennyire savanyú, hideg, unalmas és eseménytelen romantikusnak kikiáltott filmet rég láttam, amit Pedro Pascal sárma és Chris Evans igéző szemei sem tudtak megmenteni. Ismerősök közül többen elbóbiskoltak rajta. A Sophie-s szál is csak lógott a levegőben, mintha csak azért került volna bele, hogy valamivel kitöltsék a játékidőt.

Teljesen olyan érzésem volt a film után, mintha a Bridget Jones-féle romantikát összeházasították volna egy menő, de letisztult Woody Allen-sztorival. A humor néha szájbarágós, mégis van benne valami nyersebb, hiteles tónus, mintha a Netflix-romkomok... Több helyett inkább indie művészfilmbe csöppentem volna. Az anyagias Tinder-dialógusok és a “házasodjunk üzletként” vonás teljesen ismerősek, és valahogy zsigerből rezonálnak a mai randikultúra furcsaságaival. Mindent összvetve egy kissé megdöbbentő és szórakoztató számomra a Többesélyes szerelem.

Nem durrant akkorát, mint vártam, de jó volt. Az alapsztori érdekes, a szereplők jók, a képi világ és a hangulat rendben van. Mindezek ellenére úgy éreztem, hogy csak a felszínt kapargatja a film. Vajon a való világban is így ért volna véget a történet? :)

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Egy érdekes és kissé szokatlan romantikus film lett, ami nem a klasszikus „happy end”-re játszik, hanem inkább arra, hogy gondolkodásra késztessen. A főszereplő, Lucy, egy modern, sikeres nő, aki gazdag férfiaknak segít társat találni, miközben a saját érzelmi életét sem tudja igazán helyretenni. A film egyik legizgalmasabb része számomra az volt, ahogy bemutatja, mennyire keveredik ma a szerelem és az anyagi érdek. Már nem (csak) arról szól, hogy két ember szerelmes lesz egymásba, hanem sokszor arról, ki mit tud nyújtani anyagilag, státuszban, életmódban. Ez egyszerre volt ijesztő és valahol igaz is. A színészi játék szerintem vegyes. Dakota Johnson jól alakította a főszerepet, de valahogy nem éreztem azt az igazi kémiát közte és a szereplők között, ami igazán elvinne egy szerelmi történetet.Dakota Johnson jól hozza a karakterét: magabiztos, de belül mégis bizonytalan. A két férfi karakter pedig két teljesen eltérő életutat képvisel. Az egyik a biztos jövőt, a másik a múltból visszatérő szenvedélyt. De őszintén szólva, egyik kapcsolat sem volt annyira meggyőző számomra, hogy igazán izguljak a végkifejletért. Ami tetszett: a téma nagyon aktuális, jó kérdéseket vet fel a szerelemről és az anyagiasságról, látványban és rendezésben is igényes. Ami kevésbé: kicsit hűvös, nem volt meg a szikra a szereplők között, és emiatt nehezebb volt érzelmileg bevonódni. Többet vártam...