Ez a film nagyon kettős érzéseket váltott ki belőlem. Nem tudtam eldönteni, hogy tetszett-e, vagy sem... Most már tudom: tetszett! Annak ellenére, hogy a sci-fi abszolút nem az én világom végig lekötött és a várható, egyben talán kiszámítható sztori ellenére is izgalomban tartott. Komolyan sziszegtem, fészkelődtem és gondolatban mondtam a magamét a vásznon történtekkel kapcsolatban. Különösen jó technikai megoldásokat alkalmaz a film, amelyekről olvastam korábban és a szereplők elmondásai alapján nagyon vártam is. Az egyik az, hogy ténylegesen úgy érezhetjük magunkat, mintha mi is ott lennénk az űrállomáson, lebegnénk egyik folyosóról a másikra, vagy éppen menekülnénk az életünkért küzdve. A másik, ami jó ötlet volt az az, hogy párszor Kelvin (azaz a lény) „szemén” keresztül láttuk a dolgokat. A lény maga zseniálisan lett megalkotva az életre keltésekor meglévő kis nyúlványoktól kezdve a kifejlett (?) alakjáig. A mondjuk úgy „túlélési módszerei” pedig mindig tartogattak meglepetéseket... Fúj! Persze lehet mondani, hogy elgondolkodtató, hogy elítélhető-e egy olyan cselekedet, amit kikényszerítenek és amit a túlélésért teszel, de ez már nagyon mély gondolatokat ébreszt és sokkal hosszabb kivesézést. A filmben 2 karakter „véleményét” is megtudjuk ezzel kapcsolatban. Aki látta a filmet, vagy később megnézi, tudja, hogy mire gondolok, amikor azt írom, én Mirandaval értek egyet! Egy mondatban tömören elmondja, ami nekem is járt a fejemben.
Ez a film nagyon kettős érzéseket váltott ki belőlem. Nem tudtam eldönteni, hogy tetszett-e, vagy sem... Most már tudom: tetszett! Annak ellenére, hogy a sci-fi abszolút nem az én világom végig lekötött és a várható, egyben talán kiszámítható sztori ellenére is izgalomban tartott. Komolyan sziszegtem, fészkelődtem és gondolatban mondtam a magamét a vásznon történtekkel kapcsolatban. Különösen jó technikai megoldásokat alkalmaz a film, amelyekről olvastam korábban és a szereplők elmondásai alapján nagyon vártam is. Az egyik az, hogy ténylegesen úgy érezhetjük magunkat, mintha mi is ott lennénk az űrállomáson, lebegnénk egyik folyosóról a másikra, vagy éppen menekülnénk az életünkért küzdve. A másik, ami jó ötlet volt az az, hogy párszor Kelvin (azaz a lény) „szemén” keresztül láttuk a dolgokat. A lény maga zseniálisan lett megalkotva az életre keltésekor meglévő kis nyúlványoktól kezdve a kifejlett (?) alakjáig. A mondjuk úgy „túlélési módszerei” pedig mindig tartogattak meglepetéseket... Fúj! Persze lehet mondani, hogy elgondolkodtató, hogy elítélhető-e egy olyan cselekedet, amit kikényszerítenek és amit a túlélésért teszel, de ez már nagyon mély gondolatokat ébreszt és sokkal hosszabb kivesézést. A filmben 2 karakter „véleményét” is megtudjuk ezzel kapcsolatban. Aki látta a filmet, vagy később megnézi, tudja, hogy mire gondolok, amikor azt írom, én Mirandaval értek egyet! Egy mondatban tömören elmondja, ami nekem is járt a fejemben.