A Columbus lassú, lírikus, meditatív, egyszerű, az emberi érzéseket, félelmeket, vágyakat, útkeresést fókuszba állító film. Valóban olyan érzést kreál a nézőben, mintha egy tárlatot néznénk végig, annak minden szépségével és nyugalmával. Két ember (John Cho visszafogottságában is remek, Haley Lu Richardson pedig hatalmas felfedezés, egyszerre törékeny, érzékeny, de vibráló is, ha kell, komoly karrier lehet az övé) találkozik egy hagyományosnak mondható élethelyzetben, beszélgetni kezdenek és kettejük között barátság szövődik, melynek köszönhetően mindketten kicsit jobbak, érettebbek, nyitottabbak lesznek. Mindezt Columbus városának építészete és annak szimbolizmusa kiséri, egyfajta keretet adva a műnek, ami szintén ráerősít a film "múzeumi szemlélődés" jellegére. Nincs itt semmi forradalmi momentum, filmnyelvi újítás, csak egyszerű sodrású narratíva, melynek lezárása óvatos konklúzióval szolgál a főszereplők sorsának alakulását tekintve.
A Columbus lassú, lírikus, meditatív, egyszerű, az emberi érzéseket, félelmeket, vágyakat, útkeresést fókuszba állító film. Valóban olyan érzést kreál a nézőben, mintha egy tárlatot néznénk végig, annak minden szépségével és nyugalmával. Két ember (John Cho visszafogottságában is remek, Haley Lu Richardson pedig hatalmas felfedezés, egyszerre törékeny, érzékeny, de vibráló is, ha kell, komoly karrier lehet az övé) találkozik egy hagyományosnak mondható élethelyzetben, beszélgetni kezdenek és kettejük között barátság szövődik, melynek köszönhetően mindketten kicsit jobbak, érettebbek, nyitottabbak lesznek. Mindezt Columbus városának építészete és annak szimbolizmusa kiséri, egyfajta keretet adva a műnek, ami szintén ráerősít a film "múzeumi szemlélődés" jellegére. Nincs itt semmi forradalmi momentum, filmnyelvi újítás, csak egyszerű sodrású narratíva, melynek lezárása óvatos konklúzióval szolgál a főszereplők sorsának alakulását tekintve.