Terry Gilliam, Chris Cunningham, BLAME és trash stop motion keverék a Junk Head. Története és cselekménye egyszerű, világa kaotikus és bizarr, karakterei pedig a maguk módján szerethetőek, pedig a történet mintha saját konfliktusát is elfelejtené a cselekmény alatt. A filmet négy év alatt egyetlen ember készítette, úgyhogy igazából az is meglepő, hogy konzisztens tudott maradni a látványvilág és az animáció. Nyilván nem tökéletes, de egy egész hangulatos kis animációs film ez, amolyan szerethetően bugyuta.
A történet kicsit repetitív, hősünk folyamatosan ronda alienfejű szörnyek elől futkos fel-alá. Valahogy mindig gyorsabb, mint a nálánál többször nagyobb lények. A film lényegében több kisebb mellékküldetést mutat be, pontosan az a hatás, mintha valaki nem teljesen tudta volna, honnan indul és hova vezet majd a filmje. Enyhén koherens csak a narratíva, a filmnek nagyon lezárása sincs, és mintha a sztori közben vagy kétszer változott volna mi a célja a figuráknak.
Először valami reprodukciós géneket kellett volna megkeresni, de kimondottan zavaros volt, miért fontos ez, vagy mért számít, hogy fellázadtak klónok, mivel nem látjuk az emberek világát, vagy egyáltalán mik az emberek. Később aztán gombákat kell gyűjteni, majd egy szörny jelenik meg egy kolónia szélén, amit le kellett győzni. Valahogy nem állt össze a dolog, és kissé unalmas is volt, mert jó pár jelenet kicsit túl volt húzva. A futás animációk sem voltak a legtökéletesebbek. Ugyanakkor, a vizuális világ és a set design kiváló. Nagyon tetszettek a díszletek, a koszos figurák és brutális élet ebben a metaforikus pokolban, ahova lenéz isten, vagy leküldi a megváltóját. Nem tudom, mennyire volt tudatos ez a kép, vagy hogy mi volt a célja pontosan.
