Jó ideje már annak, hogy utoljára alámerültem volna azon horrorfilmek felhozatalában, amelyek még a videotékás korszakban sem futottak túl nagyot, és emiatt leginkább valahol a tékák alsó polcain porosodva várták azon bátor embereket, aki bepróbálkoztak eme filmekkel. Na már most jelen filmünk úgy tudom, hogy elkerülte kis hazánkat, de mint narrátoros (hangalábeszélős) változat létezett, így ezen alkotásunk inkább csak amolyan pult alól futhatott be bármifajta karriert nálunk. Na de lássuk, hogy milyen is lett a Subspecies című film!
Mikor megláttam a film elején, hogy egy Full Moon produkcióhoz lesz szerencsém, onnantól kezdve már nem is igazán vártam túl sok mindent jelen produkciónktól, ugyanis a 80-as és a 90-es években a Full Moon filmek jelentették azt, amit most például a The Asylum stúdió csinál, annyi különbséggel, hogy Charles Band (a Full Moon feje) legalább megpróbálta szórakoztatni eme alkotásokkal a nézőit, illetve, hogy a filmjeik története saját kútfőből származott, de minőségben rengeteg B, avagy Zs kategóriás produkció látott végül napvilágot eme stúdió égisze alatt.
Maga a film története (amit ezúttal Jackson Barr és David Pabian hozott tető alá) amúgy nem volt annyira rossz, hogy egyértelműen a Zs kategóriás alkotások közé száműzzek, ugyanis a maga egyszerű módján még akár szórakoztatónak is nevezném. Jelen esetben egy vámpírtörténetet kapunk némi misztikummal és pár fedetlen női kebellel megfűszerezve. Mondhatjuk akár azt is, hogy a kész forgatókönyv nagy valószínűséggel nem állhatott többől, mint pár A4-es lapból, hisz történeti összetettségről, kidolgozott karakterekről, avagy hatalmas csavaroktól teljesen egészében mentes volt a film cselekménye.
Ami mégis megmentette nálam a filmet, az az a fajta nosztalgiaérzés, amely miatt időről-időre keresek efféle alkotásokat. Illetve jelen filmünk esetében volt még egy plusz dolog, ami némileg hatott arra, hogy kissé talán fel is pontozzam a Subspecies című produkciót, az pedig a hangulata. Ugyanis elképesztően jól állt a filmnek, hogy amerikai filmként teljes egészében Romániában forgatták, abban az időszakban, amikor a kommunizmus után épp hogy csak kezdett kilábalni az ország. A helyszínek és a kultúrák megjelenítése nálam rengeteget dobott a film végső megítélésén.
Na de ezek után nézzük a film technikai mivoltát! Sajnos adatokat nem találtam arról, hogy mennyi pénzből kellett kigazdálkodniuk a készítőknek a film trükkjei megalkotását, de ismerve a Full Moon stúdiót, nagy valószínűséggel aprópénz állt a rendelkezésükre, mint a legtöbb filmjük esetében. Mindez meg is látszódik szinte a legtöbb technikai megoldásán, de valahogy nem tudok elmenni a mellett, hogy hiába nézett eme jelenetek legtöbbje igencsak rosszul ki, de legalább volt ötlet és kreativitás mögöttük.
Mindent egybevéve talán erős a három csillag a filmre, de az a fajta nosztalgia, amit áraszt magából, illetve a helyszínei miatt inkább hajlok a három csillag felé.
