A Beszélj hozzám! egy kiszámítható, de szépen összerakott horror a túlvilággal való kommunikálásról. Egy olyan ijesztő film, ahol végre nem idiótának és figyelmetlennek vannak beállítva a karakterek, és nem (kizárólag) bugyuta döntések miatt kerülnek a helyzetükbe. Főszereplőink és barátaik egy levágott kéz segítségével egy rituáél során különböző halottakkal lépnek kapcsolatba, és egy rövid időre átengedik testüket nekik, és ők maguk csak utazóvá válnak saját testükben. Nyilván nem kell sok, hogy a majrécsengő elinduljon, hogy jé, ez pont olyan, mint az LSD/gomba/random hallucinogén hatása. És igen, a filmnek van egy nagyon gyenge, drog körül forgó vonala, mely szerint főszereplőnk egy traumát valamilyen kábítószerrel akar csillapítani, és hazugságaival és addikciójával mindenkit maga körül lehúz. És igen, azért nem teljesen eredeti történet ez, és egy-két horror klisé is becsúszik, a családi traumafeldolgozás már szinte alapvető horror elem, csakúgy, mint a végtelen jump scare-áradat, vagy a csúnya rothadó hullák ábrázolása, még akkor is, ha a legtöbb halál nem erőszakos. De a Talk to Me karakterei elég erősek ahhoz, hogy átlendítsék a filmet ezen. Szinte mindegyik szereplő megáll magában mint ember, és eltérőek, de mégis érdekesek, interakcióik és beszélgetésük természetesnek hat, pedig a színészek ismeretlenek és fiatalok. Mindenképp egy többnyire eredeti filmet kapunk, mely csak kicsit hordozza magában az A24 identitását, így nem lassul be, vagy nem túl metaforikus.
A Beszélj hozzám! egy kiszámítható, de szépen összerakott horror a túlvilággal való kommunikálásról. Egy olyan ijesztő film, ahol végre nem idiótának és figyelmetlennek vannak beállítva a karakterek, és nem (kizárólag) bugyuta döntések miatt kerülnek a helyzetükbe. Főszereplőink és barátaik egy levágott kéz segítségével egy rituáél során különböző halottakkal lépnek kapcsolatba, és egy rövid időre átengedik testüket nekik, és ők maguk csak utazóvá válnak saját testükben. Nyilván nem kell sok, hogy a majrécsengő elinduljon, hogy jé, ez pont olyan, mint az LSD/gomba/random hallucinogén hatása. És igen, a filmnek van egy nagyon gyenge, drog körül forgó vonala, mely szerint főszereplőnk egy traumát valamilyen kábítószerrel akar csillapítani, és hazugságaival és addikciójával mindenkit maga körül lehúz. És igen, azért nem teljesen eredeti történet ez, és egy-két horror klisé is becsúszik, a családi traumafeldolgozás már szinte alapvető horror elem, csakúgy, mint a végtelen jump scare-áradat, vagy a csúnya rothadó hullák ábrázolása, még akkor is, ha a legtöbb halál nem erőszakos. De a Talk to Me karakterei elég erősek ahhoz, hogy átlendítsék a filmet ezen. Szinte mindegyik szereplő megáll magában mint ember, és eltérőek, de mégis érdekesek, interakcióik és beszélgetésük természetesnek hat, pedig a színészek ismeretlenek és fiatalok. Mindenképp egy többnyire eredeti filmet kapunk, mely csak kicsit hordozza magában az A24 identitását, így nem lassul be, vagy nem túl metaforikus.