Többször megnéztem, hiszen a zene központi helyet foglal el az életemben.
Bevallom, eleinte nem volt több az értékelésem, mint sima 3*. Nehezen billentem át azon a nyilvánvaló tényen, hogy ez a film kicsit a Traviata, az Orpheusz az Alvilágban és a Bohémélet egyvelege. Aztán ahogyan egyre többször néztem meg eredeti nyelven, egyre jobban tetszett a stílus, a látvány, és bizony a két főszereplő (Nicole Kidman és Ewan McGregor) játéka. Megvolt a kémia, és megvolt a történet folyamatába belekódolt tragédia előhangulata. Ami külön tetszett, hogy a két színész maga énekelt.
Mára egyértelműen egy ikon a filmek között.
A Vörös függöny-trilógia (1. 1992: Kötelező táncok, 2. 1996: Rómeó és Júlia, 3. 2001: Moulin Rouge!) utolsó darabja méltó a figyelemre. És hogy miért e név? Ez a hatásos marketingelnevezés a stílusvilágra utal:
Pazar díszlet és jelmez / tudja a néző, hogy mi lesz a történet vége / emlékeztetik a nézőt arra, hogy filmet néz / nincs a sztoriban csavar, egyértelmű a történés / nem valós színpadi közegben játszódik / minden ilyen film egy klasszikusnak számító mestermű egyéni bemutatása.
Ám arra kérlek, ne hallgass rám! Nézd meg, és ítéld meg magad, hogy tetszik-e, vagy sem.
Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!
Többször megnéztem, hiszen a zene központi helyet foglal el az életemben. Bevallom, eleinte nem volt több az értékelésem, mint sima 3*. Nehezen billentem át azon a nyilvánvaló tényen, hogy ez a film kicsit a Traviata, az Orpheusz az Alvilágban és a Bohémélet egyvelege. Aztán ahogyan egyre többször néztem meg eredeti nyelven, egyre jobban tetszett a stílus, a látvány, és bizony a két főszereplő (Nicole Kidman és Ewan McGregor) játéka. Megvolt a kémia, és megvolt a történet folyamatába belekódolt tragédia előhangulata. Ami külön tetszett, hogy a két színész maga énekelt. Mára egyértelműen egy ikon a filmek között. A Vörös függöny-trilógia (1. 1992: Kötelező táncok, 2. 1996: Rómeó és Júlia, 3. 2001: Moulin Rouge!) utolsó darabja méltó a figyelemre. És hogy miért e név? Ez a hatásos marketingelnevezés a stílusvilágra utal: Pazar díszlet és jelmez / tudja a néző, hogy mi lesz a történet vége / emlékeztetik a nézőt arra, hogy filmet néz / nincs a sztoriban csavar, egyértelmű a történés / nem valós színpadi közegben játszódik / minden ilyen film egy klasszikusnak számító mestermű egyéni bemutatása. Ám arra kérlek, ne hallgass rám! Nézd meg, és ítéld meg magad, hogy tetszik-e, vagy sem. Szóval, filmre fel, és jó szórakozást!