Az eredeti mű zseniális szereplőkkel

2025.03.07 11:55 Verum Hominem Olvasottság: <100x

0

Az 1986-os regényből készült "miniseries" nekem az egyik legnagyobb kedvencem. Igen, nem tobzódik a CGI-ben, néhol látszik rajta a "low budget", és a trükkök, effektek is van, amikor úgymond akadoznak, kissé nehézkesek. Hát sajnálom, azoknak ott a "blue/green screen" hátteres film szint alatti színészekkel, és sajnos szint alatti rendezővel.

Na szóval! Tommy Lee Wallace filmje egy klasszikus mozi tele flashback jelenetekkel, visszaemlékezve a gyermekkori traumákra, amit a bohóc okozott, magyarán a címbeli antagonista, maga Pennywise, aki nem egy földi lény, és fogalmunk sincs (igaz, nem is derül ki), milyen céllal érkezett ide, aki 27 évente felkel álmából, és gyermekeket eszik.

Stephen King, aki jó viszonyt ápol Lawrence D. Cohennel, az egyik forgatókönyvíróval, azt mondta a film bemutatóján, hogy ebből maximum ennyit lehetett kihozni. A filmhez a gyermek színészeket is komolyan válogatták Los Angeles, Philadelphia vagy éppen Vancouver városából. De természetesen a "motor" maga Tim Curry volt, aki tökéletes választás volt, ezt utólag is bevallhatjuk. Egy szomorú adalékot itt hagy szúrjak be, miszerint a tini Bill Denbrough-ot alakító színész, Jonathan Brandis 2003-ban öngyilkos lett.

A sztori sem rossz. Azt látjuk, hogy a Maine állambeli Derry kisvárosában élő Bill Denbrough még valamikor 1960-ban öccsének, Georgie-nak egy papírhajót készít az ágyban fekve, mivel influenzás, és végül bekeni viasszal. Majd figyelmezteti a kis srácot, hogy legyen nagyon óvatos. Majd látjuk, hogy hiába figyelmezteti Bill az öccsét, Georgie a csatorna vízelvezetőjében önfeledten játszik, hiába szakad az eső, és senki sincs kint az utcán.

Ám Georgie a hatalmas sodrás miatt sehogy nem tudja megakadályozni, hogy a vitorlás ne a csatorna lefolyóban kössön ki, ahol hatalmas meglepetésére egy fura bohóccal találkozik, aki a lefolyóból néz fel a kisfiúra, majd szépen be is mutatkozik neki. "Pennywise vagyok" – mondja a kissé félelmetes kinézetű bohóc. Nagy nehezen ráveszi a kisfiút, hogy nyúljon oda a hajóért, ám mikor a fiú a kis papírhajóért nyúl, előbb leharapja a karját, majd berántja a csatornába, és megeszi...

Majd pár hónap múlva megalakul a Vesztesek Klubja, amiben ott van Bill, Richie, Eddie, Stan, Beverly, Mike és Ben, akik mind találkoztak már különböző helyeken és módon Pennywise-szal, aki egy alakváltó szörny. A gyermekek megfogadják, ha valamikor is visszatér, ismét összegyűlnek itt, Derryben, és elpusztítják a bohócot, vagy amilyen formát ölt éppen.

De hőseink közül csak Mike (Tim Reid) marad Derryben, és egy egyszerű könyvtárosként dolgozik. Bill (Richard Thomas) híres író lesz, és éppen London városában él, Richie (Harry Anderson) egy Las Vegas-i komikus, az asztmás Eddie (Dennis Christopher) luxusautó-kölcsönzést, sofőrbérléses céget vezet, Stan, a zsidó srác (Richard Masur) ügyvéd, Beverly (Annette O'Toole) híres ruhatervező, Ben Hanscom (John Ritter) pedig elismert építész lett.

Mike felhívja őket, hogy Pennywise visszatért. Ám mindenki máshogy reagál. Elindulnak Derrybe, hogy leszámoljanak a bohóccal.

Richard Leiterman operatőr, és a zenei szerkesztő, Richard Bellis, aki a filmért Primetime Emmy-díjat is kapott, kellemes csalódás voltak. Szép helyszínek, korhű jelmezek és jól, precízen játszó gyerekszínészek; többek között el ne felejtsük a gonosz tinédzser, Henry Bowerst (Jarred Blancard), majd (Michael Cole) játékát sem!

A több mint három órás filmet két részre osztották, és úgy adták le anno az amerikai televíziós csatornák. Persze vannak hibái a filmnek, nem is tagadom, de szerencsére Tim Curry zseniális alakítása és Stephen King eszméletlenül jó regénye nagyon jó "táptalaj" volt a mozihoz.

Egy igazi klasszikus, ami szépen "öregszik", és aki értékeli a "mozit" és az "időtlen" filmeket, az tudja, miről beszélek. Aki csak a CGI kreálta világot "fogja fel", annak meg feleslegesen beszélnék úgy is. Klasszikus és mérvadó a filmes világban.