Már nem emlékszem, hogy kiskamasz koromban először láttam-e a filmet, vagy előbb olvastam-e, de valamelyik élmény hatására sorra vettem Victor Hugo nagy regényeit (A nyomorultak, A nevető ember, A tenger munkásai, Kilencvenhárom) Akkori romantikus lelkemnek mindegyik nagyon tetszett, de az a regény és film amelynek igazi „főhőse” a Párizs belvárosában álló gótikus csoda, a Notre-Dame-székesegyház megelőzi a többieket. Esmeralda. Quasimodo és Phoebus megrázó történetét örök élményként őrzöm. Az 1956-os filmváltozat látványos tömegjeleneteivel, remek szereplőivel kitűnik a számos adaptáció közül. Az „isteni” Lollo és a csúnyává maszkírozott Anthony Quinn számomra tökéletesen jelenítették meg a könyv ember hőseit.
Már nem emlékszem, hogy kiskamasz koromban először láttam-e a filmet, vagy előbb olvastam-e, de valamelyik élmény hatására sorra vettem Victor Hugo nagy regényeit (A nyomorultak, A nevető ember, A tenger munkásai, Kilencvenhárom) Akkori romantikus lelkemnek mindegyik nagyon tetszett, de az a regény és film amelynek igazi „főhőse” a Párizs belvárosában álló gótikus csoda, a Notre-Dame-székesegyház megelőzi a többieket. Esmeralda. Quasimodo és Phoebus megrázó történetét örök élményként őrzöm. Az 1956-os filmváltozat látványos tömegjeleneteivel, remek szereplőivel kitűnik a számos adaptáció közül. Az „isteni” Lollo és a csúnyává maszkírozott Anthony Quinn számomra tökéletesen jelenítették meg a könyv ember hőseit.