A Wes Anderson-filmek elsősorban stíluson utaznak, és általában egy-egy kisebb témát dolgoznak fel, felszínesen izgalmas karakterekkel. Az Asteroid City azonban megpróbál egy mélyebb témát körüljárni: a filmben Wes Anderson saját magát és alkotói képességét tárgyalja ki. Ezt egy metaköntösbe csomagolja, a film egy film létrehozását mutatja be. Na most, maga a film lényegében random jelenetek összessége, melyben szinte robotikus karakterek próbálnak érezni dolgokat. Hogy pontosan mit, az interpretációfüggő. Lehet az egyik karakter halálának feldolgozása a központ, lehet az életcélok hiányának keresése az, lehet valami meghökkentő esemény feldolgozása. És lehet mindhárom. Mindezt érzelmileg visszafogott módon látjuk. A film egyáltalán nem akar válaszokat adni, és igazából van annyi koherencia a történetben, hogy ez nem is baj. A története mindenféle analízis nélkül is megállja a helyét, hisz a rendező stílusa és furcsa karakterei végig izgalmasak maradnak. Még akkor is, ha a fel kell ébrednünk a film végén.
A Wes Anderson-filmek elsősorban stíluson utaznak, és általában egy-egy kisebb témát dolgoznak fel, felszínesen izgalmas karakterekkel. Az Asteroid City azonban megpróbál egy mélyebb témát körüljárni: a filmben Wes Anderson saját magát és alkotói képességét tárgyalja ki. Ezt egy metaköntösbe csomagolja, a film egy film létrehozását mutatja be. Na most, maga a film lényegében random jelenetek összessége, melyben szinte robotikus karakterek próbálnak érezni dolgokat. Hogy pontosan mit, az interpretációfüggő. Lehet az egyik karakter halálának feldolgozása a központ, lehet az életcélok hiányának keresése az, lehet valami meghökkentő esemény feldolgozása. És lehet mindhárom. Mindezt érzelmileg visszafogott módon látjuk. A film egyáltalán nem akar válaszokat adni, és igazából van annyi koherencia a történetben, hogy ez nem is baj. A története mindenféle analízis nélkül is megállja a helyét, hisz a rendező stílusa és furcsa karakterei végig izgalmasak maradnak. Még akkor is, ha a fel kell ébrednünk a film végén.