2022.08.02 19:59 Interfectorem Sabnock Olvasottság: 418x
6

Érdekes, de annyira nem izgalmas.

Hanna Bergholm nagyjából, és egészében 15 éve alkot a filmszakmában, ám az első egész estés filmjére egészen idáig várni kellett....

A finn író-rendező bemutatkozása a Sundance fesztivált is megjárta és kifejezetten pozitív visszhangnak örvendett a kritikusok körében. A keltetésben benne volt a potenciál, hogy az év egyik nagyon kellemes meglepetése legyen horror fronton, ráadásul Európából, de ez a bravúr csak részben, és darabokban jött össze....

Érdekes, de annyira nem izgalmas.

Mi is a sztori?

Lássuk csak....

A 12 éves Tinja (Siiri Solalinna) tornászként élete legelső versenyére készül, de a felkészülés nem egyszerű, édesanyja mindenben megköveteli a tökéletességet. Egy nap, a kislány talál egy tojást a közeli erdőben és hazaviszi. Amikor az egyre méretesebbé váló tárgyból kikel valami, Tinja nagyon megretten, de mégis tovább folytatja a gondozást....

A keltetés történetéről szerintem jobb minél kevesebbet tudni, noha aki járatos az elvontabb, lélektani horrorokban, az a szinopszist elolvasva is összerakhatja, hogy mire akarja majd Bergholm totálisan kifuttatni a konklúziót. Stílusát tekintve olyan alkotásokat idéz meg, mint a Relic, a Saint Maud vagy a Censor, noha színvonalban azért szerintem nem ér fel hozzájuk, a koncepciót nézve mindenképp egy lapon említhetők....

De azért lássuk, mire is gondolok?

Adott egy kerettörténet, mely horrorelemekből épül fel, ám a dráma legalább annyira fontos ( ha nem sokkal fontosabb )tényezője az összképnek. Tinja családja látszólag tökéletes. Apa, anya, gyerekek, szép kertes ház, mindenki mindig vidám, mindenki kiegyensúlyozott!

A felszín alatt azonban úgy rothad ez a família, mint egy négy hónapja napon aszalódó hulla. Anyuka minden hülyeségét, semmiségét dokumentál a vlogjára, nyomás alá helyezve mindenkit a családból, hogy egy másik arcát mutassa. Apuka szánalmasan méla, bamba, életképtelen, kiégett férfi, akiben semmi tartás nincs, Tinja öccse pedig egy elkényeztetett, vergődős, hisztis kölyök, nulla empátiával. Nem csoda, hogy a kislány a tojás nevelgetésének szenteli idejét. A kikelés után egy szörnyfilmes, testhorroros fordulatot vesz a cselekmény, mely sok helyen groteszk, és meglepően kemény, sőt gusztustalan. Aztán szépen lassan elkezdhet körvonalazódni, hogy kicsoda, micsoda az a bizonyos fióka....

A keltetés tartalmilag és gondolatiságában is rettenetesen mélyre megy, kényelmetlen,és feszengős témákat a felszínre hozva. Bergholm azt hivatott bemutatni, hogy milyen fontos a szülői felelősség, illetve mennyire káros, ha anyuka vagy apuka a saját álmait hajkurássza a gyermekét teljesen semmibe véve, és ezzel kihasználva. Az efféle túlzott elvárásoknak személyiségtorzító hatása lehet, ennek láthatjuk itt egy nagyon szélsőséges példáját. Ha már a szélsőségeknél tartunk, talán ez a film legnagyobb hibája. Borzasztó szájbarágósan tud mesélni, olyan végleteket bemutatva, melyek nem feltétlenül illenek bele a narratívába, így nem éppen indokoltak. Gondolok itt az anya teljesen rideg beszólásaira vagy az apa béna megnyilvánulásaira.... Visszafogottabb, árnyalt módszerekkel is lehetett volna érzékeltetni, hogy Tinja mennyire elkeseredetten próbál megfelelni és a család része lenni....

Ugyanez elmondható a horrorpanelekről, melyek sokszor a klisés jump scare-ekre hagyatkoznak, holott ezek nélkül is működne a nyomasztó hangulat....

A keltetés egyáltalán nem rossz bemutatkozás Bergholmtól, sőt kifejezetten tetszetős!

Megvannak a hibái, helyenként túlságosan is sablonokra építkezik, illetve a didaktikusságán, folyamatosságán is lenne mit csiszolni. Nem megy a szomszédba egy kis ízléstelenségért és nem fél zavarba ejteni a nézőt. Ami mégis megmenti, hogy érdekes és fontos témákat feszeget a szülői felelősségről, a nevelés fontosságáról, a túlzott elvárások visszásságáról...

És mégsem esik ki a zsánerből!

Nem adja könnyen magát és meg kell tanulni felfedni a rétegeit, már ha teljesen nyitottak, és vevők vagyunk rá. Ez a tojás kikelt, s nem feltétlenül a legegészségesebb, de kétségtelenül fantasztikusan különleges fióka....

Ennyi, meg egy bambi!

Ja, kedvenc fotelem, de ma nem eszem tükörtojást, az már biztos!

59 A keltetés  (2022)

horror

Tinja, a 12 éves tornászlány mindent elkövet, hogy elnyerje édesanyja elismerését, aki mindent megtesz, hogy egy tökéletes és harmonikus család képét mutassa a közösségük... több»

6