18 éven felülieknek. (A film stílusában írok.) Mi a film üzenete? Mit tanulhatnak a fiatalok ebből a filmből? Azt, hogy keféljünk, mint a nyulak, és éljünk, mint hal a vízben? A diákok, akikről a film szól, olyanok, mint egy nagy, boldog baráti kör. Mindenüket megosztják egymással. Mindenki mindenkivel, mindenhol és mindenkor. Mindenki szeret mindenkit, és komolyan azt vártam, hogy a szülőket mikor vonják be egy csoportos szexbe, vagy hogy Yoshi mikor húzza meg Raquel anyját. Nem kell felháborodni, hiszen a történet elbírná.
Értem, hogy rohanó világban élünk, de nem hiszem, hogy tizenéves lányoknak kellene megerőszakolniuk a tizennyolc éves fiúkat egy sötét sikátorban azért, hogy beléjük szeressen a pasi. Miért kellene már tíz-tizenkét éves korban elveszíteni a szüzességet? Nyugodtan várhatunk addig, amíg nem állunk készen lelkileg és mentálisan. Persze itt a filmben mindenki rohan, és valahogy tárgyiasították a szexet.
Már elmúltam húsz is, de néha az én szemem is elkerekedett a látottakon és hallottakon. A forgatókönyvírók (Ariana Godoy és Eduard Sola) összekeverik a szerelmet a szexszel. Nem az intimitást és a szerelmet helyezték előtérbe, szimplán a szexet. A szeretkezés két (vagy több?) ember magánügye, és nem tartozik még a barátokra sem. Lehet malackodni, de senkire nem tartozik.
A filmből azt is megtudhatjuk, hogy a fagylaltozás már nem az, mint nem is olyan régen volt. Más értelmet nyert, és a nyalás közben mindenki megmutathatja mindenkinek, hogy éppen mit is csinálna. Botrányos! Azt hittem, hogy a 365 nap trilógia volt a mélypont, de nem. Sikerült azt is alulmúlni.
Megmártózhatunk a medence vagy a tenger vizében (ahol farkasszemet nézhetünk pár hallal vagy a párunk péniszével) a bulik forgatagában, az ágyakban, de így is, úgy is ott kötünk ki, ahol folyik a pezsgő meg a sperma. Két részt sikerült végignéznem, és most már nem adom fel. Kíváncsian várom a nagy durranást, ahol a szülők is bekapcsolódnak a nagy és boldog baráti körbe.
A színészi alakításokról nem szeretnék sokat beszélni, csak egy szót: botrányos. A főszereplők: a szívtipró Ares Hidalgo (Julio Peña) és a „szerelem” után vágyódó lány: Raquel (Clara Galle). Amíg nem láttuk a filmet, el sem tudjuk képzelni, hogy mik folynak ott. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most mindenki erre kattanjon rá, mert nem érdemes. Semmilyen érzést nem váltott ki belőlem, viszont voltak nyomdafestéket nem tűrő gondolataim. Miért nem lehetett felnőtt színészekkel megcsinálni ezt a filmet? Miért kell már tizenéveseket bevonni ebbe a műfajba? Aki bátor, járjon utána!
65 Az ablakomon át (2022)
Egy lány fülig szerelmes a titokzatos szomszédjába, akit csak távolról figyel. Arra a végső következtetésre jut, hogy mindent el kell követnie azért, hogy a fiú szerelmes legyen... több»
