Bevallom nagyon utálom, amikor megmondják nekem, hogy miről mit gondoljak és mi kell hogy elnyerje a tetszésem, mit kell kórusban fújjolnom vagy elítélnem. Ilyenkor egyébként is előjön a "csak azért is" énem, mert én még az a régi-vágású pasas vagyok, aki szereti maga eldönteni, hogy mit tart jónak vagy rossznak. Ebben az esetben még a csapból is azt folyt hetek óta, hogy mennyire nagyon rossz filmet csinált a Fidesz meg hogy 10-ből 1 pontot ér az egész és szemét kormány-bérenc az aki nem ennyire értékeli. Már bocsánat, de ezt hagy döntsem el én.
Csak azért is beültem tehát erre a filmre és megnéztem. Nos a 10-ből 1 pont azért nagy túlzás, egészen biztosan szervezetten nyomkodtak a tisztes magyar honpolgárok az IMDb-n, a jól ismert pannon-kicsinyesség jegyében. (Én aztán hétszentség hogy nem vagyok Orbánista, de ilyenkor nem értem, hogy miként nyer fölényesen a Fidesz minden választást 2010 óta, ha egyszer ennyi a kormány-ellenes, de hagyjuk.) Ami a film cselekményét illeti: sok a pozitívum és akadnak gagyiságok is. Pozitív a látvány, nekem tetszett ahogyan megcsinálták az 1848-as Pestet és a forradalmi helyszíneket.
Jók a ruhák, a jelmezek, a fegyverek és úgy általában az egész látvány. Gagyi az összes verekedési jelenet meg az is, hogy Petőfiné ölre meg egy császári besúgóval. Valahogy hiteltelen, hogy csak egyetlen pasas töri magát Petőfiék elfogásáért, az a szerencsétlen Farkasch (Horváth Lajos Ottó), akit a végén már szinte tisztel (és sajnál) az ember, hogy ennyire kitart a még a puhány osztrák tábornokok ellenében is eredeti célja mellett, hogy megállítsa a márciusi ifjakat. A hol esik hol nem esik kicsit alkudozás a valósággal, hisz Petőfi a naplójában megírta: egész nap szakadt aznap. Berettyán Nándor kicsit felvizezett Petőfi, afféle belassult verzióban, mert az igazi egészen biztosan szenvedélyesebb lehetett, különben nem követte volna 20 ezer pesti olyan lelkesen aznap. Mosolygó Sára egy csinos Szendrey Júlia, aki egyúttal akcióhőssé is előlép, hiszen sokszor többet küzd mint a márciusi ifjak maguk. A folytonos zenei aláfestés tényleg fura, de engem nem zavart. A Nemzeti dalt vagy százszor előadják a film alatt, az esküszünk afféle rigmus lesz, mintha csak ez az egy verse lett volna Petőfinek. A nemzeti-érzület kártyát erősen kijátsszák, nem bíznak semmit a véletlenre. Így akiben van egy cseppnyi honfiúi lelkesedés vagy nemzeti hevület az egyes részeknél valóban megenyhül (ha nem is könnyezik, mint a moziban a szomszédom). Összességében ez egy három és fél csillagot érő produkció, nálam 65-70% -ot ér és reálisan ennyi a valós értéke is. Sajnálatos, hogy 6 milliárdot költöttek rá (vagyis inkább 3 milliárdot, a többit privát célokra) de legalább látványban tűrhető dolgot tettek le az asztalra. Erős túlzás a film lehúzása, szerintem a Hadik vagy az Aranybulla illetve a Honfoglalás nagyságrendekkel gagyibb filmek.
53 Most vagy soha! (2024)
dráma | életrajzi | kaland | történelmi
A márciusi ifjak történetének és a forradalom nagyszabású mozifilmes feldolgozása, melynek központi karaktere a lánglelkű költő, Petőfi Sándor. több»
Szereplők: Horváth Lajos Ottó, Száraz Dénes, Kolovratnik Krisztián, Mosolygó Sára , Lukács Sándor
