Régóta várom már, hogy legyen egy jó magyar mozi, de kezdem feladni. Két dolgon bukik nálam minden magyar film: a színészi játékon és a hangosításon, s e téren sajnos a Semmelweis is elvérzett. A szomorú helyzet az, hogy mivel nincsenek moziszínészeink, a filmekben színházi előadók szerepelnek, és sajnos hozzák a színpadi ripacskodást, az üres tekinteteket, mellőzött arckifejezéseket. A Semmelweist addig bírtam nézni, amíg meg nem szólalt a főszereplő – mintha egy olvasókörben olvasna fel valaki –, abban a pillanatban abbahagytam, mert láttam, ez ugyanaz, amiből már elegem van. Talán az újraszinkronizálás segítene, mert érdekes módon szinkronban meg marha jók a magyarok. Talán a titok nyitja az, hogy szinkronizálás közben tényleg csak az előadásmódra kell figyelni, míg forgatáson ezermillió mindenre, így elvész az illúzió.
Régóta várom már, hogy legyen egy jó magyar mozi, de kezdem feladni. Két dolgon bukik nálam minden magyar film: a színészi játékon és a hangosításon, s e téren sajnos a Semmelweis is elvérzett. A szomorú helyzet az, hogy mivel nincsenek moziszínészeink, a filmekben színházi előadók szerepelnek, és sajnos hozzák a színpadi ripacskodást, az üres tekinteteket, mellőzött arckifejezéseket. A Semmelweist addig bírtam nézni, amíg meg nem szólalt a főszereplő – mintha egy olvasókörben olvasna fel valaki –, abban a pillanatban abbahagytam, mert láttam, ez ugyanaz, amiből már elegem van. Talán az újraszinkronizálás segítene, mert érdekes módon szinkronban meg marha jók a magyarok. Talán a titok nyitja az, hogy szinkronizálás közben tényleg csak az előadásmódra kell figyelni, míg forgatáson ezermillió mindenre, így elvész az illúzió.