Ez a film nem rossz. Nem bánt, nem sért, nem okoz maradandó lelki károsodást, sőt néha még szórakoztat is. De közben ott van az az érzés, mint amikor egy régi zenekar újra összeáll, de a régi énekes már nincs ott, csak valaki, aki hasonló hangon próbálja eltolni a klasszikusokat. Igen, ismerős. Igen, profi. De a varázslat már elköltözött.
Po karaktere ebben a részben – és most tessék kapaszkodni – kvázi egy HR-osztály által jóváhagyott vezetői tréningen vesz részt. Az egész film arról szól, hogy mikor jön el az idő, amikor a hősnek nem harcolnia kell, hanem kinevelni a következő generációt. Ez egyébként egy izgalmas kérdés lenne…, ha nem tálalnák úgy, mint egy üzleti coaching szemináriumon.
A humor működik, mert a stúdió profin tudja, mitől nevet a közönség. A látvány rendben van, Po még mindig szerethető, a mozgás koreografált, mint egy Bruce Lee-film TikTok-verziója. De valami hiányzik. Valami, ami az első filmeket felemelte a mese kategóriájából a modern animációs klasszikusok közé.
Ez pedig nem más, mint a tét. A negyedik rész már nem szól igazán semmiről. Nincs benne filozófia, nincs benne belső út, nincs ott a „ki vagyok én?” kérdés, csak az, hogy „ki legyen a következő én?”. Ez nem kung fu, ez utánpótlás-menedzsment.
A Kung Fu Panda 4 egy kellemes, nézhető folytatás, de nincs benne szikra. Nincs benne transzcendencia. Csak algoritmikus pontossággal összerakott franchise-fenntartás. És igen, ideje volt átadni a stafétát. Csak épp a néző fejében nem az marad meg, hogy „milyen szép átmenet”, hanem az, hogy „vajon hány részt akarnak még ebből csinálni”.
6,5/10
78 Kung Fu Panda 4 (2024)
SkyShowtime (2024.10.27.)
Közel egy évtized után a DreamWorks Animation izgalmas sorozatának új felvonásában a legfurább kungfu mester visszatér. Miután a bátor Sárkányharcosként túlélt három... több»
