A filmvilág egy olyan korszakában, ahol a nyugati produkciók legnagyobb része már nem akar film lenni, csak egy politikai érzékenyítő eszköz, külön felemelő, amikor évente néhány alkalommal (évről évre kevesebb) találkozom egy olyan filmmel, ami még hordoz magában üzenetet, aminek van mondanivalója, és emellett élvezeti értéket is ad.
Ezek a filmek évről évre kevesebben vannak, és annál nagyobb hatásuk van. Az Agymanók második része a 2024-es év azon ritka darabja, amely valóban figyelmet és többszöri újranézést érdemel.
A történet komolyabb hangvételű, és komolyabb mondanivalót tár elénk, mint a méltán nagyra tartott első rész, a folytatások minőségbeli romlása nélkül. Bár a film és az „érzelmek” is érettebbek lettek, ezzel az első gyermeki varázsa is elhalványodott, de azt hiszem, egy jól átgondolt filmnél ez el is várható.
Maga a cselekmény és különböző utalások vagy poénok mást jelenthetnek egy felnőttnek, kamasznak vagy gyereknek, és ez az, ami leginkább hiányzik egy valamirevaló animációs filmből. Ilyet utoljára legfeljebb a múlt évtized (azaz 2010-es évek) animációs filmjeiben (és már ott is csak egyre ritkábban) láthattunk, a jelenlegi mezőnyben pedig csak elvétve véltem felfedezni hasonlót.
A filmvilág egy olyan korszakában, ahol a nyugati produkciók legnagyobb része már nem akar film lenni, csak egy politikai érzékenyítő eszköz, külön felemelő, amikor évente néhány alkalommal (évről évre kevesebb) találkozom egy olyan filmmel, ami még hordoz magában üzenetet, aminek van mondanivalója, és emellett élvezeti értéket is ad. Ezek a filmek évről évre kevesebben vannak, és annál nagyobb hatásuk van. Az Agymanók második része a 2024-es év azon ritka darabja, amely valóban figyelmet és többszöri újranézést érdemel. A történet komolyabb hangvételű, és komolyabb mondanivalót tár elénk, mint a méltán nagyra tartott első rész, a folytatások minőségbeli romlása nélkül. Bár a film és az „érzelmek” is érettebbek lettek, ezzel az első gyermeki varázsa is elhalványodott, de azt hiszem, egy jól átgondolt filmnél ez el is várható. Maga a cselekmény és különböző utalások vagy poénok mást jelenthetnek egy felnőttnek, kamasznak vagy gyereknek, és ez az, ami leginkább hiányzik egy valamirevaló animációs filmből. Ilyet utoljára legfeljebb a múlt évtized (azaz 2010-es évek) animációs filmjeiben (és már ott is csak egyre ritkábban) láthattunk, a jelenlegi mezőnyben pedig csak elvétve véltem felfedezni hasonlót.