Ez a legtipikusabb animetörténet. Random, személyiség nélküli diáklány első látásra beleszeret egy különös, idegen fiúba, majd legyőzik az isteneket. Ezt a történetet ezerszer láthattuk már más, hasonló filmekben, és a Suzume meg sem próbált új dolgokat vagy érdekességeket belecsempészni. Bár az animáció és beállítások szépek, amolyan giccses anime stílus szinten, de a Suzume sztorija teljesen elvérzik azon, hogy karakterei totál semmilyenek és motivációmentesek. Sosem tudjuk meg, mi miatt szeret bele főszereplőnk a különös idegenbe, hisz alig beszélnek, vagy mi az, ami előreviszi karaktereinket, a sztoriba illesztett borzasztóan gyenge történetmesélési gimmickeken kívül. Az írók konkrétan létrehoztak egy karaktert, akinek az egyetlen célja, hogy szereplőinket mozgassa egy helyszínről a másikra. A forgatókönyv a tipikus animés túlmagyarázásokban is bővelkedik, a karakterek folyamatosan képünkbe mondják, mit látnak vagy mit gondolnak, olyan, mintha a készítők túl butának hinnék a nézőket. A Suzume nem tudja, miről akar szólni. Ez egy misztikus akciófilm egy közelgő apokalipszisről?Vagy egy családi dráma és egy trauma feldolgozása? Egy romantikus road movie szellemekkel? Mindhárom sztori jelen van, alulreprezentálva és kidolgozatlanul. A film látványvilága az egyetlen, ami konzisztensen igényes, és volt valami kedves a japán városok és néplélek bemutatásában. Sajnos, ez végül nem vezetett sehová, a film konklúziója klisés és összecsapott.
Ez a legtipikusabb animetörténet. Random, személyiség nélküli diáklány első látásra beleszeret egy különös, idegen fiúba, majd legyőzik az isteneket. Ezt a történetet ezerszer láthattuk már más, hasonló filmekben, és a Suzume meg sem próbált új dolgokat vagy érdekességeket belecsempészni. Bár az animáció és beállítások szépek, amolyan giccses anime stílus szinten, de a Suzume sztorija teljesen elvérzik azon, hogy karakterei totál semmilyenek és motivációmentesek. Sosem tudjuk meg, mi miatt szeret bele főszereplőnk a különös idegenbe, hisz alig beszélnek, vagy mi az, ami előreviszi karaktereinket, a sztoriba illesztett borzasztóan gyenge történetmesélési gimmickeken kívül. Az írók konkrétan létrehoztak egy karaktert, akinek az egyetlen célja, hogy szereplőinket mozgassa egy helyszínről a másikra. A forgatókönyv a tipikus animés túlmagyarázásokban is bővelkedik, a karakterek folyamatosan képünkbe mondják, mit látnak vagy mit gondolnak, olyan, mintha a készítők túl butának hinnék a nézőket. A Suzume nem tudja, miről akar szólni. Ez egy misztikus akciófilm egy közelgő apokalipszisről?Vagy egy családi dráma és egy trauma feldolgozása? Egy romantikus road movie szellemekkel? Mindhárom sztori jelen van, alulreprezentálva és kidolgozatlanul. A film látványvilága az egyetlen, ami konzisztensen igényes, és volt valami kedves a japán városok és néplélek bemutatásában. Sajnos, ez végül nem vezetett sehová, a film konklúziója klisés és összecsapott.