A halászok ópiuma a babona? A film atmoszférája nagyon erős, és sötét a hangulata. A forgatókönyvíró, Jamie Hannigan rendesen kezelésbe veszi a lelkiismeretünket, és bizton állíthatom, hogy gondolkodásra bír minden nézőt. A rendező, Thordur Palsson viszont kézen fogva vezet minket, és mi hagyjuk, hogy elérjük a téboly tetőfokát.
Ebben a filmben a természetfelettit, a drámát, a thrillert és horrorelemeket egyaránt felfedezhetjük. (Egy sötét szobában csak a filmre koncentrálva elragadja a lelkünket.) Főleg a babonáról és az átokról szól a film (persze akad benne más is, mivel a horror kategóriába sorolták, és az is), de akiknek gyenge a gyomruk, azoknak is ajánlom. (Nincsenek véres jelenetek, meg fejszével rohangáló gyilkosok.)
Hatalmas, hóval borított hegyek, zord, kietlen vidék. Itt az éhezés és a nyomor az úr, és az elkövetett bűnök, amik a szoba legsötétebb sarkából, a legsötétebb óráinkban néznek vissza ránk, és csak arra várnak, hogy kiléphessenek a fényre. Nagyon jók a hangeffektet, melyek felerősödnek a fejünkben is: a szél félelmetes, halk moraja, a nyikorgó padló, a tenger hullámainak hangja, a vízbe fúltak halálsikolya. (Jól terelgetnek minket a film készítői.)
A filmben nagyon sok hűvös kék színt használnak, és ezt a színválasztást a cselekmény határozta meg. Képesek befolyásolni az ember hangulatát, jobban kiemelik a feszültséget, erre építve igyekeznek minél intenzívebb érzelmet kiváltani a nézőkből, ami sikerül is. Lassú tempójú a történet, inkább egy hideg horror-dráma, de mégis átélhető. Csupán egy maroknyi színész, de remekül játsszák el az éhező, babonás, fáradt, de gyilkos halászok életét.
Én csak egy színészt ismerek ebből a kis csapatból, a Peaky Blinders egyik rosszfiúját, Joseph Michael Cole-t. (Ő azóta az egyik kedvenc színészem, és nagyon remélem, hogy nem süllyed el a harmadosztályú filmek mocsarában.)
Beszéljünk a film aláfestő zenéjéről! Stephen McKeon megkomponálta a néha legszebb, és néha (számomra) legidegtépőbb zenéjét. Ami ennél is furcsább, hogy belesimul a történetbe még az idegtépő dallam is. Nekem tetszett a film, és csak ajánlani tudom. (Közel sem olyan mozgalmas, mint a 2024-es Nosferatu, mégis azt kell mondanom, hogy ez egy kiemelkedő alkotás, és sokkal ijesztőbb, mint a fent említett mű.)
Valahol azt olvastam, hogy az év első filmjei általában a legrosszabbak közé tartoznak. Ezen „átok” alól ez a mű kivétel. Nos, még csak áprilist írunk, de az év legrosszabb filmje címért már tolonganak a versenyzők. Jó szórakozást!
57 The Damned (2025)
Egy 19. századi özvegynek lehetetlen döntést kell hoznia, amikor egy különösen kegyetlen télen egy idegen hajó elsüllyed izlandi halászfaluja partjainál. több»
Szereplők: Odessa Young, Turlough Convery, Joe Cole, Rory McCann, Siobhan Finneran
