The Damned

A gonosz megfoghatatlan? A Damned egy isten háta mögötti öböl halászainak küzdelmét mutatja be a kísértő múltjukkal. A film remekül építi a feszültséget, festői tájjal kompenzálja a fagyos, földöntúli éjszaka horrorját. Ám képtelen meglepő helyre vinni történetét, és kiszámítható narratívája miatt kicsit sekélyes marad világa. A Damned elég közel került ahhoz, hogy egy Eggers-féle mélyebb drámát horror köntösbe csavarjon. Nyitójelenetei a legerősebbek, néhány halász mindennapjait ismerjük meg a 19. századi jeges világban. A távolban egy hajó süllyedését látják, ám ahelyett, hogy segítenének, valami sokkal rosszabb dolgot tesznek. A viking mitológia itt kerül be a történetbe, és ez az a fajta mondakör, ami nem a jól végződő tanmesékről híres. Szereplőink egyre-másra hullani kezdenek, miközben csak nő és nő közöttük a viszály és harag. A film a világ szélére szorult, civilizációtól távoli kalandorok emberségük elvesztését láttatja. Ez nem egy eredeti sztori, és a vallási vonal nem tartalmaz elég érdekességet, hogy a jump scare központú ijesztéseken túllendüljön. Szereplőink nem kiforrott figurák, pár soron kívül nem sokat mondanak, így nehéz kötődni hozzájuk, ami problémás, mert a film utolsó harmada feltekeri az erőszakot és a feszültséget. Az ijesztések végig hangulatosak, ha nem is túl komplikáltak, és az egy helyszínen játszódó cselekmény kihasználta a zárt dráma lehetőségeit. Csak kár, hogy nem volt egy eggyel jobb forgatókönyv ehhez. Erős hetes.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A The Damned kiváló iskolapéldája azoknak a horrorfilmeknek, amelyek elgondolkodtatnak. A szereplőket kísértő lény mítosza egészen régre nyúlik vissza. A draugr vagy draug (óskandinávul: draugr; izlandul: draugur; feröeriül: dreygur; dánul és norvé... Teljes kritika