A The Damned kiváló iskolapéldája azoknak a horrorfilmeknek, amelyek elgondolkodtatnak.
A szereplőket kísértő lény mítosza egészen régre nyúlik vissza.
A draugr vagy draug (óskandinávul: draugr; izlandul: draugur; feröeriül: dreygur; dánul és norvégul: draug; svédül: dröger, drög) egy élőholt lény az északi országok mondáiból és népmeséiből, változó kétértelmű tulajdonságokkal. A modern időkben gyakran skandináv természetfeletti zombikként ábrázolják őket, inkább megelevenedett holttestek, semmint szellemek, amelyek megfoghatatlan szellemi testtel rendelkeznek.
Természetesen nem merül ki a mozi a természetfeletti elől való menekülésben, ugyanis az utolsó percekben egy váratlan fordulat egy teljesen új dimenziót ad a történetnek, így a néző maga döntheti el, hogy a lény pusztán egy civilizálatlanabb közösség bűntudat-manifesztációja-e, vagy egy ténylegesen létező entitás, esetleg a két lehetőség keveréke.
A cselekmény komótos, de mégis szinte tapintható a feszültség és a félelem. Nyomasztó hangulatot árasztanak a beállítások, amit a kevés szín és az erőteljes fény-árnyék játék mélyít el kellőképpen, valamint a zenei aláfestés is zseniális, és természetesen a meglehetősen nyers és naturális gore elemek, amelyekből nincs sok, de annál hatásosabbak.
Nem, ez nem zombifilm, ez annál sokkal több.
Mese a túlélésről, az ösztönökről, félelmekről, bűntudatról, de legfőképpen az értelemről, vagyis inkább annak hiányáról.
„Egyetlen holt sem olyan veszélyes, mint az élők” – hangzik el a filmben a mondat, ami egyben a mottója is lehetne.
A szörny valójában a tudatlan/lelkietlen ember maga.
57 The Damned (2025)
Egy 19. századi özvegynek lehetetlen döntést kell hoznia, amikor egy különösen kegyetlen télen egy idegen hajó elsüllyed izlandi halászfaluja partjainál. több»
Szereplők: Odessa Young, Turlough Convery, Joe Cole, Rory McCann, Siobhan Finneran
