Ha valaha is elgondolkodtál azon, milyen lenne egy horrorantológia, amely horrorfilmek helyett egy marketingosztály Excel-táblázatából születik, akkor a Grimm: Horrorvariációk a te filmed. A koncepció papíron még akár működhetne is: klasszikus Grimm-mesék modern, hátborzongató újragondolása. A probléma csak annyi, hogy ez a film épp annyira ijesztő, mint egy IKEA-katalógus.
Először is, a "horror" itt egy erős túlzás. Ha ez horror, akkor a tejbegríz is gasztronómiai extremitás. Az egyes epizódok úgy próbálnak feszültséget teremteni, hogy közben egy percre sem mernek igazán sötétek vagy nyomasztóak lenni. A cselekmények kiszámíthatók, a karakterek papírmasék, és az atmoszféra helyett kapunk egy steril, CGI-vel felpuffasztott díszletet, ami leginkább egy olcsó tévésorozatra emlékeztet.
És akkor a rendezésről még nem is beszéltünk. A film úgy van megkomponálva, mintha egy közepesen lelkes médiatanonc vizsgafilmje lenne: az ijesztőnek szánt jelenetek unalmasak, a vér és brutalitás minimális, a feszültség pedig egyszerűen nem létezik. Az egyetlen valódi rémületet az okozza, hogy ezt valaki jóváhagyta és leforgatta.
Összességében a Grimm: Horrorvariációk olyan, mint egy horrorfilm homeopátiás változata: nyomokban talán tartalmaz valamit a műfajból, de a végeredmény teljesen hatástalan. Ez a film nem újragondolja a Grimm-meséket – ez egyszerűen csak egy langyos, felejthető próbálkozás, ami épp annyira hatásos, mint egy alacsony intenzitású égő a horrorlabirintusban.
Ajánlott azoknak, akik szeretik a steril, vértelen és feszültségmentes "horrorokat". A többiek inkább nézzék újra a Mesék a kriptábólt!
63 Grimm: Horrorvariációk (2024)
A klasszikus Grimm testvérek történetei által ihletett antológia hat sötét fordulatú tündérmesét tartalmaz, amelyek az emberi vágyak árnyékos oldalát tárják fel. több»
