A melós

Na, hát ez a film… Hát izé… Ez is egy Jason Statham-film. Komolyan, ha láttál egyet, kb. láttad az összeset. A sztori annyira sablonos, hogy már az első percben tudod, mi lesz a vége. Természetesen valami orosz maffia elrabol valakit (ezúttal a főnök lányát), a rendőrség meg mossa kezeit, és jön Statham bácsi, hogy mindenkit leamortizáljon, miközben halkan morogja: „nem akarok balhét” — aztán BUMM.
Ami viszont különösen „emlékezetes” volt, az az elképesztően rossz vágás. Komolyan, mintha valaki TikTok-videókat próbált volna összeollózni egy mozifilmnek. Alig látni az akciót, csak villanásokat, mintha Statham már nem bírná a tempót, pedig még mindig elég fitt, nem egy nyugdíjas Seagal. Sajnálom, mert ha már egy ilyen film, legalább az akció lehetne látványos.
A jelmezek? Kb. mintha egy jelmezkölcsönző raktárából öltöztették volna fel a szereplőket. És a párbeszédek… Fájdalmasan klisések. Az egész annyira túltolt és kiszámítható, hogy a végén, amikor a lány hirtelen ninja módjára megver mindenkit, konkrétan felröhögtem. Nem tudom, mikor tanult meg így verekedni, de biztos kihagytak egy montázst.
De ami a legdurvább, az a hold. Komolyan, ekkora holdat én még életemben nem láttam filmen. Nemcsak hogy bevilágította az egész várost, de kb. azt vártam, hogy becsapódik, és vége a filmnek. De nem. Inkább még egy kis verekedés jött.
Összességében: nem a legrosszabb film, amit valaha láttam, de nagyon közel volt hozzá. Ha szereted az agykikapcsolós, „bosszút állok és mindenkit leütök” típusú filmeket, akkor mehet. De amúgy... Ez a Melós most már tényleg megérdemelne egy kis pihenőt.

Számomra a testvérek öltözködése volt a mélypont. A komplett idióta ellenséggel együtt. Ha Stathamet kivesszük a filmből, egy zs- kategóriás vacak marad.