2007-ben Jaume Balagueró és Paco Plaza elkészített egy olyan found footage stílusú horrorfilmet, amely kritikailag és anyagilag is az egyik legjobb volt a műfaján belül. A váratlanul érkező siker miatt a rendezőpáros 2009-ben, sokkal nagyobb költségvetésből összehozta a [Rec]²-t, amely bár kritikailag és anyagilag kissé visszafogottabban teljesített, mint az elődje, még ez is elegendő volt ahhoz, hogy a [Rec]-filmeket gyártó Filmax stúdió zöld utat adjon további két rész folytatásának (a 2012-es [Rec]³: Génesis-nek, illetve a 2014-es [REC] 4: Apocalipsis-nek).
Ahogy a készítők befejezték a [Rec]²-t, jómagam eléggé kíváncsi voltam a harmadik felvonására eme szériának, hiszen jó pár kérdés lógott a levegőben, és máris itt érkezik az első arculcsapás jelen filmünk esetében, ugyanis a [Rec]³: Génesis egyáltalán nem egy harmadik rész. Vagyis nem a klasszikus értelemben, ugyanis nem folytatja az előző részek eseményeit, és nem is egy előzményfilmet kapunk, hanem ebben a részben a készítők arra fókuszáltak, hogy az első rész eseményeit áthelyezzék egy másik, jóval tágasabb helyszínre.
Persze vannak utalások az első részben látott és hallott eseményekre, de a [Rec]³: Génesis leginkább egy párhuzamos filmnek nevezhető, ami időben nagyjából akkor zajlik, mint az első két része a szériának. De vajon milyen is lett jelen filmünk?
Jómagam a film utolsó 15-20 percéig nem adtam volna többet rá, mint két csillag, de a játékidejének az utolsó negyedére azért rendesen magára talál jelen alkotásunk. Rengeteg mindenen változtattak a készítők jelen filmünk esetében a korábbi részeihez képest, és voltak ezen változtatásokon belül pozitív dolgok, és sajnos nem kevés negatív dolog is.
Kezdésként talán a legfontosabb változtatás az volt, hogy a film első negyede után elhagyták a kézi kamerás zsánert, és normál kamerás horrorfilmmé avanzsálódik a film. Mindez kimondottan szokatlan volt számomra egy [Rec]-film esetében, de annyira amatőr érzetet keltett bennem itt a found footage jelleg, hogy üdítően fogadtam eme változtatását a filmnek.
Meglepődve vettem észre azt is a [Rec]³: Génesis esetében, hogy némiképp humorral töltöttek meg a készítői egyes jeleneteket, ami szintén borzasztóan szokatlanul vette ki magát, de mivel eme humoros jelenetek leginkább csak amolyan sarkításai voltak a humornak, így még épphogy át tudott csúszni nálam azon a szinten, ami még nem zavart.
Egy másik nagy változtatás a fertőzöttek, avagy megszállottak mozgása ebben a részben. Őszintén nem tudom, hogy erre miért volt szükség, ugyanis eme változtatással némileg azért a feszültségforrást is lejjebb csavarták a készítők.
Egy másik érdekes változtatás az elődjeihez képest, hogy itt igenis fontos szerepet kap a történetünk két főszereplője, a Clarát alakító Leticia Dolera és az újdonsült férj szerepében látható Diego Martín színészi alakítása, amik nem sikerültek rosszra, de sajnos annyira jóra sem, hogy kiemelkedőnek nevezzem. A többi filmbéli karakter pedig szóra sem igazán érdemes.
A technikai megvalósításait nem mondanám rossznak, amolyan tisztes ipari munka. Vér és brutalitás terén igazán ingadozó teljesítményt kapunk, talán csak a film lezárása lett az, ami emlékezetesre sikeredett.
Összegezve: egyértelműen az eddigi három [Rec]-filmből a leggyengébb ez volt; egyszeri nézésre bőven megteszi, de az átlagos szintjéből messze nem fog kitűnni, azért a halovány három csillagot megadom neki.
56 [Rec]³: Génesis (2012)
A harmadik [REC] némileg más, mint az első két rész. Ezúttal nem found footage-stílusban forgatták a horrort és már nem a karantén alá helyezett lakóépületben játszódik a... több»
Szereplők: Javier Botet, Itziar Castro, Diego Martín, Leticia Dolera, Àlex Monner
