Hokum

Engem ez most nagyon elkapott, megvan benne minden, ami egy jó kis borzongáshoz kell. Nem is értem miért tavasszal mutatták be, mikor ez egy tökéletes Halloween-i film. A műfaj minden szükséges eleme megvan itt: Hatalmas erdő, ódon hotel a semmi köze... Többpén, folklore, boszorkány, trauma, jó karakterek. Az egész filmnek van egy kis old school beütése, ez egy klasszikus boszorkányos film, nagyon jó hangulattal, kisugárzással. Az ijesztések nagyon jók, csak pár jumpscare van, de azok nagyon jól működnek, de egyébként inkább ilyen hidegrázós, libabőrös, nyomasztó elemekkel operál a film. A kamera munka nagyban hozzá tesz ehhez a baljós légkörhöz, jól néz ki a film, jók a beállítások. A főszereplő az egyik legjobb amerika reprezentáció, amit eddig láttam, anélkül, hogy karikatúra legyen. Adam Scott jól hozza a figurát. De a legjobb karakter egyértelműen Jerry volt, imádtam. Nekem ez a film instant klasszikus lett, tökéletes választás lesz az októberi, Halloween-i hangolódáshoz. Aki egy régi vágású, tipikus őszi horrort keres jó karakterekkel és erős atmoszférával, annak a Hokum remek választás.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A zseniális Oddity- t is jegyző Damien McCarthy mintha kissé belegabalyodott volna a mondanivalóba, a Hokum ugyanis furcsa kettősséget képvisel: az elején szinte egy érthetetlen katyvasz, máskor meg iszonyatosan szájbarágós. A hangulatot kétségkívül eltalálta, és a látvány/ atmoszféra is példaértékű, valamint az Oddity- hez hasonlóan itt is beemel egy krimiszálat, azonban az ír boszorkányfolklór nincs kibontva, és felemás érzéseket hagy az emberben, leginkább a megválaszolatlan kérdések miatt. Inkább nyomasztó, mint horrorisztikus. A középpontban a bűntudat lenne, de valahogy teljesen szétesik az egész és jobban hasonlít egy lázálomra, mint horrorfilmre. Számomra kihagyott ziccer.

A kakas csípje meg, de embertelen félelmetes volt... Elszabadult tűzoltótömlő módjára fosta szét a seggem a vetítőtermet! A harmadik filmjére szedte össze magát teljesen McCarthy. Fejlődik az öcskösöm, bravó! Tehetségesebben ír, mint rendez, viszont pont a forgatókönyvei miatt erősek a filmjei kezdőként is. A horrorban nem gyakori az erős, csavaros, logikus történet. A Hokum viszont akkor is egy erős közepes filmként működne, ha nem lenne félelmetes. Ez egy jó film, kár is tovább ragozni. Hangulatában is hasonlít a régi idők horrorklasszikusaira, amikor még érdekeltek voltak a készítők a minőségben. Az pedig szubjektív, hogy kinek mennyire lesz para, de Jómagam (ahogy fentebb is finoman céloztam rá) sikoltoztam rajta a mozi sötétjében. Idén erős lesz a felhozatal, de ezidáig ez a kedvenc horrorom '26-ban!

A Hokum nem az a horrorfilm, amely azonnal a néző torkának ugrik, inkább lassan, alattomosan építi fel a feszültséget. Már az első percekben érezhető, hogy itt nem a klasszikus ijesztgetés lesz a középpontban, hanem a nyomasztó hangulat, a bizonytala... Többnság és az a kellemetlen érzés, amikor a néző sem tudja eldönteni, mi valóság és mi csak a főhős széteső lelkiállapotának része. A film legerősebb eleme egyértelműen az atmoszférája,a zord helyszínek, a csendek, a furcsa apró részletek mind azt szolgálják, hogy a néző fokozatosan egyre mélyebbre kerüljön ebben a sötét, baljós világban. A történet ugyan nem mindig hibátlan, néha úgy érezni, hogy több ötletet próbál egyszerre mozgatni, mint amennyit igazán ki tud bontani, de a film mégis működik, mert végig fenntart egy sajátos, nyugtalanító energiát. Nem a megszokott horror-klisékből akar élni, hanem inkább a sejtetésből és a pszichológiai nyomásból. A színészi játék hiteles, különösen a főszereplő alakítása ad érzelmi súlyt a történetnek, így a film nem csupán ijesztgetni próbál, hanem emberi veszteségről és belső szétesésről is mesél. A Hokum nem tökéletes horror, de egyedi hangulatával és sötét stílusával emlékezetes darab, főleg azoknak, akik szeretik a lassan kibontakozó, gondolatébresztő rémfilmeket. #megszallottsag