A spanyol vízilabda válogatott a világ egyik legjobb csapata lett, köszönhetően a kihívásokkal teli programnak és a kemény személyes tapasztalatoknak. Az 1992-es barcelonai olimpián végül ezüstérmet nyertek.
(csd)
Szeretem a sportfilmeket, legyen az egyéni vagy csapatjáték, vagy akár kőkemény küzdősport. És mindemellett nagyon kedvelem a vízilabdát is (pár évig jómagam is amatőr szinten űztem). Mindezekből egyenesen következik, hogy azt a filmet is előnyben részesítettem, mikor választanom kellett az esti filmek névjegyzékéből. Előre elmondom, hogy nem okozott csalódást. A film története roppant egyszerű. A spanyol vízilabda-válogatott, amely akkoriban nem tartozott a világverő vízilabda csapatok közém felveszi a világ legkeményebb edzőjét, aki az aranyérem megszerzését tűzi ki célul az 1992-es barcelonai olimpián Spanyolországban, azaz hazai pályán. Úgy emlékszem, a barcelonai és az atlantai aranydöntőkre is, mintha tegnap lettek volna, és a sportág bemutatása érdekében élethű párbajokat és jeleneteket forgattak a medencében. Esetleg színészek helyett valódi vízilabda-játékosokat kellett volna használniuk, ahelyett, hogy az amatőrök is a vízbe szálltak volna a játékjelenetek bemutatásakor. A történet egyébként valós események alapján készült.
A filmben szereplő medence (strand), ahol a vízilabda mérkőzéseket játszották, ugyanaz volt, ahol Kylie Minogue forgatta a Slow című videóklipet 2003-ban.
Még nem erősítetted meg az e-mail címed!
Kérjük, lépj be a levelezési fiókodba és a regisztrációkor kapott e-mailben kattints a megerősítő linkre.
Ha nem kaptál ilyen e-mailt, akkor kérjük, kattints a lenti "Megerősítő e-mail újraküldése" gombra.
