George Foreman bukása és tündöklése

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A megtörtént eseményeken alapuló filmek mindig jók úgy általában, már csak azért is, mert tudjuk, hogy tényleg megtörtént. George Foreman gyerekkorától egészen fiatal felnőtt koráig izgalmas a cselekményszál. Szegény sorsú, nyomorgó családból származ... Többott, ahol egy szendvicsen osztozkodtak négyen a családi vacsoránál. Ebből a mélyszegénységből a katonaság jelentett kiutat. A kis Foremant a folyamatos gúnyolás, kiközösítés, az éhezés és szégyen okozta düh vezérelte tetteiben. Felnőve sem tudott indulatain uralkodni, így egy katonai edzőnek köszönhetően kötött ki a ringben, ahol bokszolni tanult, és ez hozta meg az áttörést tengődő életében. Majd két halálközeli élménye elvezette őt Jézushoz. Istenhívő családból származott, de sosem hitt igazán abban, hogy Isten létezhet az életében. Két isteni megmutatkozást követően Foreman úgy érezte, hogy megszűnt a düh, ami benne munkálkodott, és prédikátorrá vált. Egészen idáig érdekes és lebilincselő a történet. Nemes küldetést választott, másokon akart segíteni. Ám végül visszatért a ringbe, de nem egóból tette, hanem a szükség vezérelte. Ekkor már 40 éves elmúlt. A történet szépen építkezik, bár nem kifejezetten sportfilm, azonban sokat megtudhatunk Foreman életéről, mely példával szolgálhat a kiútkeresők számára is.

A szegénységben felnövő texasi fekete srác nem sok mindenhez ért, de ütni nagyon tud. Az n-edik suliba íratják be, mert ha oltják az osztálytársai a szegénysége miatt, akkor odacsap. Felfedezik, sportsikereket és el, azonban a magánélete finoman szól... Többva is döcög, de azért éldegéli a befutott és anyagilag sikeres, de beképzelt profi sportolók életét. Aztán villámcsapásszerű vallási fordulat éri, felhagy az egójának a dédelgetésével, felelősséget vállal a korábbi életéért, és viseli a következményeit a korábbi rossz magánéleti és pénzügyi döntéseinek, sőt, nekiáll kijavítani ezeket. Maximális tiszteletem a sportoló előtt, de maga a film szerintem nem emelkedett ki az életrajzi sportfilmek sorából. Az első fél-háromnegyed óra kicsit önéletrajz felolvasás hangulatban telt, majdnem ki is szálltam, aztán a sztori kicsit érdekesebbé vált a második felére. Whitaker mint edző volt az egyetlen színész, akit ismertem, ő hozta a tőle megszokott stílusú játékot. Ez a film most nem ragadott magával. Lehet, hogy segített volna, ha ismertem volna az igazi George Foreman munkásságát.

Mint az ökölvívás után csak mérsékelten érdeklődő sportrajongó, érdekesnek tartottam a filmet, de aki jobban ismeri ezt a világot, annak biztosan tetszeni fog. Vagy nem.

A boxjelenetek nagyon gagyi kategória egy boxfilmhez képest. Egyszer azért meg lehet nézni. Több is lehetett volna ez a film.