A rajtaütés

Én is azok közé tartozom, akiknek bejött a The Raid és Gareth Evans rendezése. Persze a film igazi különlegessége a 2000-es évek Bruce Lee-je, Iko Uwais, és egy másik zseniális ázsiai harcművész, Yayan Ruhian. Mindketten az indonéz Silat küzdősportot... Teljes kritika

Iko Uwais az 1973-ban meghalt Bruce Lee méltó utóda a harcművészetek terén. Az indonéz férfi a Pencak Silat nevű délkelet-ázsiai küzdősport mestere és A rajtaütés-filmek sztárja. Az első rész jobb, mint a második, gyakorlatilag egy folyamatos küzdelem 101 percen keresztül. Az alapsztori szerint egy rendőrségi csapat (talán egy tucatnyi kommandós) támadja meg Jakarta egyik alvilági épületét, ám túlerő esik nekik, így az elejétől kezdve az életükért küzdenek. Nagyon igényesen megcsináltak a bunyók, az összecsapások és Iko Uwais zseniálisan harcol: villámgyors, erős, átütő szó szerint minden mozdulata. Felbukkan a filmben egy másik harcművészlegenda is: Yayan Ruhian, akinél ma nincs gyorsabb harcos a küzdősportok világában. Gareth Evans rendező élt egy ideig Jakartában, és felesége is indonéz, így alaposan megismerhette a silat harcművészetet, melyet arrafelé milliók űznek (viszont Európában kevéssé ismert). Remek filmet készített a hősies küzdelemnek és az akaraterőnek emléket állítva. A második rész is nagyon jó, de nálam az első a csúcs. Értékelésem: 90%.

A kőkemény kettősség jellemzi a filmet.A harci jelenetek nagyon ütősek,de a szereplők más irányú játéka erősen felejtős.Kissé szegényes az egész,mintha a költségvetés elfogyott volna.Szerintem,aki akciófilm fan,nézze meg,és értékelje.Nekem így sikerült.Átlagos!De tényleg.

Na besz*ptam a hozsannát, leszedtem és nézem. Fele még megvan, de szerintem megvolnék a lényeggel. Indonéziában (gondolom Jakartában) van egy naaaaaagyon magas (több mint 10 emeletes) ház, azt megrohamozzák a TEK-esek. Folyik a vér, mint a gémeskútból, van fegyverropogás és csökkentett színtartomány is, hogy kiemelje a drámai hangulatot. Az egész ázsiaiasan bugyuta és naiv, miközben a véres jelenetek ketchupban dúsabbak, mint itt a nyugati világban. Még itt nyögnek meg hentelik egymást, de már pont nem érdekel. Pedig random teszkós machetékkel átszúrják az összes colos deszkát és válaszfalat. Hogy is jöhetnék ahhoz, hogy ebben kételkedjek? A fiam eljött látogatóba, vele indítottuk el, megvárom, hogy ő mondja, hogy apa, állítsuk le. Még nem mondja, és mostanra a lelkifurdalásom nem kicsi. (Párizsban van egy sugárút, Avenue Foch. Az mindig mulattatott a nevével. Ez a film is hasonlóan Foch.) Hát, mondanám, hogy zsé múvi, de az még túl hízelgő. Azért megkapja az egy csillagot, mert voltam abban a szép országban, és szeretem a lakóit, így nagyon, nagyon-nagyon felkerekítem az értékelésem. Szerintem tök jó ötlet kihagyni.