Egy zuhanás anatómiája

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez a film konkrétan elvett két órát az életünkből. Agyon lett dicsérve, pedig a cselekmény már az első tíz percben elvérzik. Ki az, aki elhiszi, hogy egy havas francia hegyi tájon egy vak gyerek a vakvezető kutyájával elindul a dimbes-dombos hegyvidé... Többkre, miközben apuka rejtélyes körülmények között meghal? A legjobb az egészben, hogy a gyerek sejti persze, hogy az apuka öngyilkos akar lenni, és ezért kísérletezik a saját jószágon (hol a FEMA, by the way??), hogy meggyőződjön, hogy a kutya az apja hányását ette meg... Gyereknevelés egyes. Na, de hagyjuk, menjünk a tárgyalótermi jelenetekhez, ahol konkrétan a fél nyomozótársadalom hülyének lett nézve: szóval az apuka bedrogozva, megüti a tarkóját, majd lezuhan három métert, majd pedig még odébb mászik két métert... Ok. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy a rendezők a második két órára megunták a banánt. A tárgyalás elején ragaszkodunk a francia nyelvhez, majd pedig egyszercsak az anyuka kérésére váltunk angolra. Azt értem, hogy ő bilingvis, de ez nem jelenti, hogy a franciául beszélő francia megérti az angolul beszélő angolt. Ezek szerint már nem is olyan fontos a kötelező francia nyelv a bíróságon? Nézhetetlen.

Az Anatomy of a Fall egy haláleset felderítéséről szól, de nem egy krimi, és a történet többször kihangsúlyozza, hogy a valóság sosem annyira fontos, mint a valóságról alkotott, szubjektív képünk. Az egész sztori egy kis metaköntösben létezik emiatt,... Teljes kritika

Már nagyon rég nem volt olyan filmes élményem, mint amilyet az Egy zuhanás autonómiája okozott. Szerintem az alakítások mellett már csak a történetnek volt nagyobb átütő ereje.

Ez volt életem talán leghosszabb tárgyalótermi krimije, mely ráadásul kétharmadrészt nem túl tisztán követhető francia nyelven játszódott, úgyhogy lehetett egyfolytában bámulni a feliratokat. Az amerikaiak már 5000 filmet forgattak ebben a műfajban, ... Többde francia tárgyalótermi krimit még sose láttam. Nem volt minden tanulság nélküli, ami Amerikában elképzelhetetlen lenne, mert vagy az ügyvédek, vagy a bíró állítaná le, az itt non-stop ment. A vád képviselője egyfolytában sugalmazott, hamis következtetéseket fogalmazott meg, és minden egyéb módon tanúsított totál szabálytalan magatartást. Maga a film amúgy elég jó volt a látszólagos vontatottsága ellenére is, mert a lélektani szinten végig elég intenzív dráma zajlott. Ennek ellenére az Arany Pálma-díjat barokkos túlzásnak érzem. A legjobb az, hogy a végén nem kapunk megfejtést, mint egy átlag krimi esetében, hanem ott vagyunk hagyva a dilemmáinkkal, eldönthetjük, hogy mennyire vesszük készpénznek azt a verziót, amit Daniel mondott el a vallomásában a bíróság előtt. Összességében érdekes hangulatú film türelmes nézők számára. Jó, de azért nem olyan zseniális, mint amennyire felhájpolták a bemutatását követően.