A kegyelem fajtái

Szeretem Yorgos Lanthimos filmjeit, nagyon bírom a száraz, érzelemmentes humort és extravagáns karaktereket, akik teljesen felforgatják a tipikus filmes archetípusokat. Ez a film valahogy mégsem ütött akkorát. Lehet, ez a kicsit ingerszegény látványvilág, hihetetlen lassú tempó vagy minimális történet miatt volt. A film három szürreális sztoriból áll, melyek talán leginkább mások szeretete és a kapcsolatok erőssége körül forog. A Kinds of Kindness az érzelmek maximalizálásával láttatta ezt, és a színészek tökéletesen bemutatják ezt az alternatív valóságot. A rendező szinte mindegyik filmje kicsit ilyen, talán a tökéletes Lobsterhez hasonlít ez a legjobban, azonban az kicsit szebben tálalta a metaforáját, bár a humora hasonló volt. Bármennyire is sötét film ez, volt, hogy hangosan felnevettem jeleneteken. A film legnagyobb hibája a tempója. Egyszerűen nincs két és fél órányi történet itt, és nincs, ami kompenzáljon más területen, mint pl. a Poor Things vizuális orgiája vagy a Lobster apróbb vicces elemei. A Kinds of Kindness lényegesen laposabb, mint a korábbi filmek, és világának furcsaságának feltárása nem volt annyira izgalmas. A kevesebb több, szerintem egyórányi tartalom simán kivágható. A színészek játéka kiváló, a hangulat is ott van, de mégsem tudom ajánlani átlagos filmnézőknek ezt, csak azoknak, akik fogékonyabbak egy művészfilmes hozzáállásra.

Ugyan a rendezőnek eddig csak a Szegény párák című filmjét láttam ezen kívül, semmi kétség, hogy hamarosan pótolom az összes többi alkotását is. Ilyen szinten abszurd, beteg, mégis humorosan előadott filmet még egyik másik rendezőtől sem láttam, abszolút fekszik a stílusa, imádom az ilyenfajta fekete humort. Gyakorlatilag nincs olyan rész a filmben, amit előre meg lehetne jósolni, klisékről szó sincs, mindig tud valami újat mutatni. A színészgárda elsőrangú, a kép világ úgyszintén, megérdemelt az 5 csillag.

Kicsit megijedtem az első vélemények után, hogy Lanthimos második idei filmje, A kegyelem fajtái nem fog velem kellőképp rezonálni, de félelmeim alaptalanok voltak: ennél jobban ugyanis csak a Szegény párákat szerettem jobban! A görög direktor ezútta... Teljes kritika

A Szegény párák után én nagyon vártam ezt a filmet, és istenem...ezúttal sem csalódtam, így nem is értem, hogy a rendező , hogy tudott ilyen rövid idő alatt két ilyen remek alkotást összehozni. Fantasztikus!