Szeretem Yorgos Lanthimos filmjeit, nagyon bírom a száraz, érzelemmentes humort és extravagáns karaktereket, akik teljesen felforgatják a tipikus filmes archetípusokat. Ez a film valahogy mégsem ütött akkorát. Lehet, ez a kicsit ingerszegény látványvilág, hihetetlen lassú tempó vagy minimális történet miatt volt.
A film három szürreális sztoriból áll, melyek talán leginkább mások szeretete és a kapcsolatok erőssége körül forog. A Kinds of Kindness az érzelmek maximalizálásával láttatta ezt, és a színészek tökéletesen bemutatják ezt az alternatív valóságot. A rendező szinte mindegyik filmje kicsit ilyen, talán a tökéletes Lobsterhez hasonlít ez a legjobban, azonban az kicsit szebben tálalta a metaforáját, bár a humora hasonló volt. Bármennyire is sötét film ez, volt, hogy hangosan felnevettem jeleneteken.
A film legnagyobb hibája a tempója. Egyszerűen nincs két és fél órányi történet itt, és nincs, ami kompenzáljon más területen, mint pl. a Poor Things vizuális orgiája vagy a Lobster apróbb vicces elemei. A Kinds of Kindness lényegesen laposabb, mint a korábbi filmek, és világának furcsaságának feltárása nem volt annyira izgalmas.
A kevesebb több, szerintem egyórányi tartalom simán kivágható. A színészek játéka kiváló, a hangulat is ott van, de mégsem tudom ajánlani átlagos filmnézőknek ezt, csak azoknak, akik fogékonyabbak egy művészfilmes hozzáállásra.
Szeretem Yorgos Lanthimos filmjeit, nagyon bírom a száraz, érzelemmentes humort és extravagáns karaktereket, akik teljesen felforgatják a tipikus filmes archetípusokat. Ez a film valahogy mégsem ütött akkorát. Lehet, ez a kicsit ingerszegény látványvilág, hihetetlen lassú tempó vagy minimális történet miatt volt.
A film három szürreális sztoriból áll, melyek talán leginkább mások szeretete és a kapcsolatok erőssége körül forog. A Kinds of Kindness az érzelmek maximalizálásával láttatta ezt, és a színészek tökéletesen bemutatják ezt az alternatív valóságot. A rendező szinte mindegyik filmje kicsit ilyen, talán a tökéletes Lobsterhez hasonlít ez a legjobban, azonban az kicsit szebben tálalta a metaforáját, bár a humora hasonló volt. Bármennyire is sötét film ez, volt, hogy hangosan felnevettem jeleneteken.
A film legnagyobb hibája a tempója. Egyszerűen nincs két és fél órányi történet itt, és nincs, ami kompenzáljon más területen, mint pl. a Poor Things vizuális orgiája vagy a Lobster apróbb vicces elemei. A Kinds of Kindness lényegesen laposabb, mint a korábbi filmek, és világának furcsaságának feltárása nem volt annyira izgalmas.
A kevesebb több, szerintem egyórányi tartalom simán kivágható. A színészek játéka kiváló, a hangulat is ott van, de mégsem tudom ajánlani átlagos filmnézőknek ezt, csak azoknak, akik fogékonyabbak egy művészfilmes hozzáállásra.