Annie Hall

Hogyan lehet humora egy olyan mozinak, amelyben a filmvilág legmarkánsabban semmitmondó, az árnyékban elveszni látszódó – legalábbis ennek az attitűdjét felvonultató – figura a főszereplője és a rendezője (gyakran az írója is) az alkotásnak? Ez előtt... Többe Buster Keatonnal fordult elő. Meglehetősen visszás emlékek fűződnek ezen filmekhez, és a tapasztalat is azt mutatja, hogy az egyszemélyes alkotógárda úgymond nem kifejezetten a briliáns képi megjelenítések tárházát szüli meg. Persze nem utolsósorban kijelenthető az is, hogy a stílusában partvonalra sodort művek azért mindenképp rejtenek – ha nem is a széles nézőközönség számára is – valamiféle megelégedettséget [?], hogy nem a szokásos képi világot, filmes eszközöket kapják vissza. [?] Afelől nem is lehet kétségünk, hogy az Annie Hallban mindez megjelenik. Szokásostól eltérő felütések, számos, a nézőkhöz kiszóló monológ és jellegzetes, pikírt párbeszédek fémjelzik a rendező világát – és azokét, akik már a jó néhány évtized alatt hozzáedződtek. Ha azt mondjuk, hogy a történet (ha ugyan van) a mindennapok kibeszéletlen bosszúságairól, a ki nem mondott apró humorról, az össztársadalmi életérzés fenomenális érzékenységű leírásáról van szó, akkor nem sokat mondtunk az egészről. Ha a néző eltekint a modern filmes éra elfajulásától – minden értelemben –, akkor igazán kellemes kikapcsolódásban lehet része Woody Allen eme korai művét látva. A konvenciómentesség filmes tanfolyama, hogy a berögzült, értelmetlen gesztusok mögött – vagy azokat felfedve – milyen szofisztikált nevetséges helyzetek bomlanak ki. A kor nem számít – pontosabban nem repül el minden felett, tehát maradnak örök értékek – ezen a trenden belül is. Szó, ami szó, jó szívvel ajánlott többször megtekintésre is. Folytatása nem lehetséges, sem remake-je, de ezt az idő lassan bebizonyította.

Imádom Woody Allen stílusát, filmjeit. Ez alól az Annie Hall sem kivétel, igazi klasszikus, megunhatatlan, tele jó poénokkal.

Annyira béna,esetlen,és ügyefogyott Woody Allen,hogy csak szeretni lehet,és kell is,mert zseni.Egyik legjobb filmje,erősen ajánlott kategória.Idő kell,hogy ráálljunk az ő humorcsatornáira,de persze megéri.

EZ volt az elsp Woody Allen film amit láttam, és kellet kb, 20 perc, hogy megszokjam a stílusát és humorát, de utána teljesen megfogott a film, végig figyeltem a történéseket, és elgondolkodtatott a végén. Ez egy időtlen film, mindegy mikor nézi a ember, mindig lesz mondanivalója a számára