Van, aki kopaszon szereti

A Van, aki kopaszon szereti első pillantásra egy egyszerű, könnyed francia vígjátéknak tűnik, de valójában sokkal többről szól, mint a hajhullásról. A film ügyesen használja a kopaszodást mint metaforát , nem a frizura elvesztése a valódi tét, hanem az önbizalomé. Zacharie története ismerős lehet bárkinek, aki valaha szembesült azzal, hogy a külseje nem felel meg egy elvárt mintának, és emiatt megkérdőjelezte saját értékét. A humor gyakran harsány, néhol kissé túlzó, de működik, mert emberi helyzetekből fakad. A film legjobb pillanatai nem a poénokra épülnek, hanem azokra a csendesebb jelenetekre, amikor a főhős ráébred, nem a kopaszság az ellenség, hanem az attól való félelem. Ebben sokat segít a nagybácsi figurája, aki egyszerre karikatúra és bölcs útmutató, és finoman tereli Zacharie-t az önelfogadás felé. Ugyanakkor a film nem hibátlan. A cselekmény kiszámítható, és a romantikus szál nem mindig elég mély ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen. Néhány mellékszereplő inkább funkciót tölt be, mint valódi karaktert. Mindezek ellenére, szerethető alkotás. Nem akar világot megváltani, de könnyed stílusban beszél egy sokakat érintő, mégis ritkán kimondott félelemről. Olyan film, amely után talán más szemmel nézünk a tükörbe , hajjal vagy anélkül.

Van, aki kopaszon szereti - úgy ültem be, hogy egy laza vígjátékot várok, és ezt meg is kaptam. Nem lettek túlbonyolítva a dolgok, inkább egyszerű helyzetekre és emberi kapcsolatokra épít. Sok olyan jelenet van benne, ami akár a való életben is megtörténhetne. A szereplők jól illenek egymáshoz, természetesen szórakoznak, nem érződik erőltetettnek a humor. Többször mosolyogtam rajta, voltak kifejezetten vicces pillanatok is, de nem az a fajta film, ami végig hangosan nevetős. Inkább könnyed humor van benne. Nekem tetszett, hogy nem gúnyolódik, hanem kedvesen közelít a témához, és közben megmutatja, hogy mennyire fontos elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk. A történet egyszerű és jól követhető, nem kell rajta sokat gondolkodni. Pont ezért működik: kikapcsol, ellazít, és nem akar többet mondani annál, mint amit kell. A film tempója is rendben van, nem unatkoztam közben, de nem is rohan végig mindenen. Összességében számomra ez egy kellemes, szerethető film volt, amit jó érzés volt végignézni. Nem világmegváltó alkotás, de pont az a fajta mozi, ami után az ember jobb kedvvel áll fel, és ez nekem bőven elég volt.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Elég gyengék a poénok benne, bár úgy igazából még a poén kategóriát sem közelíti meg. Sokszor eléggé abszurd jelenetek vannak benne. Számos kiszámítható jelenet volt benne, a fogas jelenet volt az egyedüli, amit nem lehetett kitalálni, viszont az sem... Több volt olyan eget rengető. Egyszer megnézősnek sem ajánlanám, az alapkoncepciót sem értettem benne úgy igazán. Sokat elárul a filmről, hogy még amikor elkezdődött, akkor sem hittem el, hogy ez már a film, hanem azt hittem, hogy valami béna hajnövesztő reklám. A karakterek is eléggé feledhetőek voltak. Talán annak tudnám ajánlani, aki szereti a francia filmeket, bár neki sem tiszta szívből.

Vannak jó jelenetek, de néha túl sok a könnyű klisé és kevés a tényleg eredeti humor. A karakterek szerethetők, de a poénok nem mindig ülnek be, néha úgy éreztem, mintha csak el akarnának ütni 80 percet.