Van, aki kopaszon szereti

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

A Van, aki kopaszon szereti (Certains l'aiment chauve, 2025) egy fergeteges francia vígjáték, amely a férfi hiúság és az öregedéstől való félelem témáját járja körül abszurd humorral. A történet középpontjában egy kétségbeesett 30 éves férfi áll, akinek az élete romba dől, amikor a barátnője dobja a közelgő hajhullás miatt. Ez a hirtelen szakítás egy érzelmi hullámvasutat indít el: hősünk nem hajlandó beletörődni a sorsába, és mindent megtesz, hogy visszanyerje sörényét és önbecsülését.Végső elkeseredésében a különc nagybátyjához fordul segítségért, ami megkérdőjelezhető gyógymódok és bizarr találkozások vad utazásához vezet a kopaszság elleni küzdelemben. A Franciaország festői tájain átívelő kaland során a legvadabb módszereket is kipróbálják a siker érdekében.A filmet a neves Camille Delamarre rendezte, aki a forgatókönyv megírásában is részt vett Nicolas Cuche és Antonin Fourlon mellett. A pörgős jeleneteket Alexandre Azaria zenéje teszi még emlékezetesebbé. A parádés szereposztás garantálja a nevetést: a főbb szerepekben Michaël Youn, a zseniális Chantal Ladesou, a népszerű Kev Adams, valamint Ryan Benseti, Jean-François Cayrey és Faustine Koziel láthatóak. Mi a párommal együtt néztük meg, és most sem csalódtunk a francia vígjátékok stílusában; igazi kikapcsolódás a műfaj kedvelőinek. Nálam 5/3 csillag

A Van, aki kopaszon szereti első pillantásra egy egyszerű, könnyed francia vígjátéknak tűnik, de valójában sokkal többről szól, mint a hajhullásról. A film ügyesen használja a kopaszodást mint metaforát , nem a frizura elvesztése a valódi tét, hanem az önbizalomé. Zacharie története ismerős lehet bárkinek, aki valaha szembesült azzal, hogy a külseje nem felel meg egy elvárt mintának, és emiatt megkérdőjelezte saját értékét. A humor gyakran harsány, néhol kissé túlzó, de működik, mert emberi helyzetekből fakad. A film legjobb pillanatai nem a poénokra épülnek, hanem azokra a csendesebb jelenetekre, amikor a főhős ráébred, nem a kopaszság az ellenség, hanem az attól való félelem. Ebben sokat segít a nagybácsi figurája, aki egyszerre karikatúra és bölcs útmutató, és finoman tereli Zacharie-t az önelfogadás felé. Ugyanakkor a film nem hibátlan. A cselekmény kiszámítható, és a romantikus szál nem mindig elég mély ahhoz, hogy igazán emlékezetes legyen. Néhány mellékszereplő inkább funkciót tölt be, mint valódi karakter. Mindezek ellenére szerethető alkotás. Nem akar világot megváltani, de könnyed stílusban beszél egy sokakat érintő, mégis ritkán kimondott félelemről. Olyan film, amely után talán más szemmel nézünk a tükörbe, hajjal vagy anélkül.

Van, aki kopaszon szereti - úgy ültem be, hogy egy laza vígjátékot várok, és ezt meg is kaptam. Nem lettek túlbonyolítva a dolgok, inkább egyszerű helyzetekre és emberi kapcsolatokra épít. Sok olyan jelenet van benne, ami akár a való életben is megtörténhetne. A szereplők jól illenek egymáshoz, természetesen szórakoznak, nem érződik erőltetettnek a humor. Többször mosolyogtam rajta, voltak kifejezetten vicces pillanatok is, de nem az a fajta film, ami végig hangosan nevetős. Inkább könnyed humor van benne. Nekem tetszett, hogy nem gúnyolódik, hanem kedvesen közelít a témához, és közben megmutatja, hogy mennyire fontos elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk. A történet egyszerű és jól követhető, nem kell rajta sokat gondolkodni. Pont ezért működik: kikapcsol, ellazít, és nem akar többet mondani annál, mint amit kell. A film tempója is rendben van, nem unatkoztam közben, de nem is rohan végig mindenen. Összességében számomra ez egy kellemes, szerethető film volt, amit jó érzés volt végignézni. Nem világmegváltó alkotás, de pont az a fajta mozi, ami után az ember jobb kedvvel áll fel, és ez nekem bőven elég volt.

Ez egy közepes szintű vígjáték, de ennek ellenére nagyon jól meg van csinálva. A színészi játék kifejezetten jó, sőt mondhatni, hogy a szereplőkhöz jól illenek a karakterek. Ritka az ilyen film, ami ennyire mulatságosan, mégis magával ragadó módon mu... Többtat be egy hétköznapi problémát. A történet középpontjában a hajhullás áll, és az, hogy a főszereplő hogyan küzd ellene. Ez a téma manapság már egyáltalán nem ritka, mégis érdekes és szórakoztató módon van bemutatva, egy kicsit a férfiak problémáira is rávilágítva. Összességében egy könnyed, szórakoztató film, ami egy délutáni kikapcsolódásra tökéletes, akár családi körben is. Sőt, szerintem többször is nézhető.