Ed, Edd és Eddy

Pár napja, harmincas fejjel előkaptam pár epizódot, azt kell mondanom, ez így még elborultabb, mint 11-12 évesen. Továbbra is a régi CN egyik legjobbjának tartom.

A hozzászólás cselekményleírást tartalmazhat!

Ez a másik szürreális rajzfilm volt gyerekkorom egyik kedvence a Bátor, a gyáva kutya és a Görcs ikrek mellett. Eléggé elvont rajzfilmsorozat volt ez is, lássuk be, de pont ez volt az egésznek a motorja. A története igencsak semmitmondó volt, leszámítva a három D-s főszereplő mindennapját a Zsák utcában: pénzt szerezni a többi gyerektől cukigumira. Ugyebár nem is a sztori miatt imádtuk Danny Antonucci animátor szüleményét, hanem azért a megrajzolt elmeroggyant világért, amit a vászonra vitt. Elképesztő karakterek születtek meg a rajzfilmben, nagyon bugyuta és egyszerű nevekkel, mint például: Köbjani, akinek egy deszka volt a legjobb barátja, vagy éppen a Dinnye testvérek (Görög, Méz és Sárga), akik a lakókocsi parkban éltek. Nagyon érdekes volt, miszerint maga a sztori nyáron zajlott, nyári szünet alatt, és soha egy felnőttet sem mutattak. Ez az egész, különleges környezet tette remekké és érdekessé a sorozatot. Kedvenc karakterem a legmagasabb, bugyuta Ed volt, aki nem ismerte a fizika törvényeit, és ezt számos alkalommal sikerült bemutatnia minden részben. Sok örömteli percet szerzett szerintem jó sok gyereknek a maga idejében, és örömmel néztem meg utoljára még 2010-ben a nagy filmjüket is, amivel lezárult egy korszak.

Ritkán látni ennyire beteg rajzfilmet, de ez benne a jó nem kell benne keresni a logikát minden kiszámíthatatlan nincsenek benn túl dramatizált érzelemek.

A szürreális humorral rendelkező mesék egyik legelvetemültebbje. Debil módon vicces, és gyakorlatilag semmi értelme az egésznek, mert története egyáltalán nincs, de ennek az alkotásnak épp ez adja meg a bukéját, hogy a nevettetésen kivül más célt nem igazán szolgál.