Hallow Road

Inkább rádiójáték, mint film, de szépen megírt és jó tempóban mozog, végig izgalmas marad. Amolyan takarítós-főzős film, nagyrészt egy autóban játszódik, így vizuálisan elég limitált, de a két színész, főleg Rosamund Pike, mindent beleadott, hogy a szituáció hihető legyen. A sztori nem annyira csavaros, de tartogat 1-2 meglepetést, inkább azt kéri, hogy kicsit gondolkozzunk a hallottakon, amíg a feliratok pörögnek a végén, mert ezt többféleképpen lehet interpretálni. Egy-két helyen kapunk pár nagyon erőltetett monológot, amikor egyik-másik karakter túl könnyen kitolja magából a háttérsztoriját. Ezek kicsit furának hatottak, és úgy érzem, annyira nem is voltak szükségesek, mert mindig elvettek a narratíva által felépített feszültségből. Mert amit nagyon jól eltalált, az a dráma. Az első fele szinte folyamatosan stresszben tart, hisz próbáljuk megérteni, mi történt, miközben a vonal másik oldalán dolgok játszódnak le, amikre szereplőinknek nincs hatása. Bár nyolcvan percével nem hosszú, úgy érzem, egy kicsivel lehetett volna még rövidebb a film.

Kicsit szájbarágós a film üzenete, szerintem bízhattak volna kicsit többet a nézői megítélésre. Cserébe viszont olyan kegyetlenül izgultam, hogy mindent megbocsájtok! Ilyen kevés történéssel ennyire feszült végeredményt létrehozni nem kispályás teljesítmény. Bár a Locked c. film is hasonlóan egy autóban játszódik, még mindig nagyon egyedi ez a sötét autóban telefonálós kamaradráma. Nekem nagyon tetszett, lekötött, oda tudtam figyelni rá és atéreztem a feszültséget. Nem egy korszakalkotó remekmű, de a jól sikerült filmek közé sorolom.