Pengeélen

Nem szeretem Thortont, számomra egy ellenszenves műmájer és pökhendi figura. Mármint a való életben gondolom ilyennek. De itt más, itt fantasztikus. Billy Bob Thornton és Robert Duvall egymást múlják felül. Kifejezetten jó mozi.

Thorton Oszkart erdemelt volna ezert az alakitasert. Sejtettem, hogy dramai veget fog erni, ahogy a feszultseg kezdett noni. Nagyon orulok, hogy lattam. idorol idore ujra meg fogom nezni. Thorton itt mindenben nagyon jo volt, mint szinesz, mint iro, mint rendezo, egyszeruen brillirozott.

!!!SPOILER!!! Nnna végre! Az ilyen filmeket szeretem. Nincs mozaikká törve, nincsenek benne flashback-ek, a ragyogó forgatókönyv és a színészek játéka dominál. Billy Bob Thornton egy zseni! A „Szörnyek keringője” c. filmben is nagyot játszott, de itt... Több…! Kissé retardált alak, aki 12 éves korában megöli az anyját és annak szeretőjét, majd évtizedek múlva „gyógyultan” kiengedik az intézetből. Hazatérve szülőfalujába összebarátkozik Frank-kel, a kissráccal, akit megszabadít az utált házibaráttól. „Boldog leszel Frank” áll a könyvjelzőn, amit búcsúajándéknak hagy a fiúnál, szeretett könyvei mellett. Zseniális film, nem írok róla többet, úgyis emlékezni fogok rá.

Bár nem volt egy eseménydús történet a maga békés kis tempójával, mégis egy egész jó kis film Billy Bob Thornton alkotása. A főszerepben brillírozik, Karl egy egyszerű, de szerethető figura. Mellette még Dwight Yoakam alakítását érdemes kiemelni az agresszív Doyle szerepében. 7/10