Az álmok vágányán

Denis Johnson Pulitzer-díjas kisregénye Clint Bentley rendezésében a Netflixen elevenedik meg. Az álmok vágányán minden ízében gyönyörű emberi dráma, mely egy fájdalmas életúton keresztül mesél az ember és természet ősi, spirituális kapcsolatáról, v... Teljes kritika

Nincs benne akció, nem robban fel semmi 2 percenként, mégis - vagy talán éppen ezért - néztem volna még sokkal tovább is. Valahogy nagyon mélyen megragadott a sztori, sikerült átélnem. A végén meg csak ültünk csendben és 1-2 perc szünet után csak ennyi jött: na ez jó volt. Valószínüleg nem árt hozzá némi lelki érettség.

Egyszerű történet, szép környezet, gyönyörű film, amely megmutatja, hogy az univerzum gyermekei vagyunk. A történet a 20. század elején játszódik, ahol egy vasúton dolgozó favágó, Robert Grainier (Joel Edgerton) életútján keresztül mutatja be a világegyetem szépségét és annak kiszámíthatatlanságát, valamint hogy ebben az univerzumban az emberiség hol helyezkedik el. Nagyon tetszett a filmben a narráció, végig tájékoztat a film alatt, éppen mi történik, mire is kellene odafigyelnünk, mivel a film adott jelenetében nem történik párbeszéd, elég sok háttérinformációhoz juttatva a nézőt. A férfi főszereplő, Joel Edgerton lenyűgöző alakítást nyújtott ebben a félévben. A film besorolása dráma, de mégsem annyira lehangoló és szomorú, és a végén rájövünk, hogy az emberiségnek hol lenne a helye a világban, és hogy most ennek ellenére merre tartunk... Nálam 5/5*

Több hónapja vártam erre a filmre, mert megfogott az előzetes, valamint odavagyok az új vadnyugatos filmekért, de legfőképp A vadnyugat születése c. sorozat óta. Tetszettek a napkelte és nyapnyugta idején felvett jelenetek, ahol a beszűrődő napfények gyönyörű képi világot alkotnak. Ezzel a filmmel a vasútépítőknek tisztelegnek. Egyébként igen, kínai emberek is építették Amerikát, ez a filmben bár minimális szinten, de említésre kerül. Sajnos a félidőben komoly drámai fordulatot vesz, amit nehéz megemészteni, ezért annyira már nem is tetszett, pedig 5 csillagról indultam. Maga az egész film egy dráma, mert a vasútépítés, beleértve a favágók életét, nem veszélytelen. A gyásznak és az újrakezdésnek is komoly szerepe van, amit nyersen ad elő. Nekem annyira nem jött be ez a vonal, inkább néztem volna tovább másképp a sztorit. Túl szomorú lett ezzel az egész, azonban a színészek nagyon jók, és az életrajzszerű, évtizedeken átívelő mesélés is, majd a zárójelenet monológja. Sajnos 3 csillag lett, pedig a legnagyobb jó indulattal kezdtem neki. 6,5/10

A film főhőse Robert Grainier, egy favágó és vasúti munkás, aki a 20. század elején az északnyugati amerikai erdőkben dolgozik, ahol vasútvonalakat építenek és erdőt vágnak. Egy napon találkozik Gladys-szel, beleszeret, feleségül veszi, és közös otthont építenek. A film követi az egész életét, az első szerelmet, a családot, a munkával járó küzdelmet, a veszteséget, a magányt, és azt, hogyan próbál értelmet találni egy olyan világban, ami gyorsan változik. A nagyon mélyreható színészi alakítás mellett a hangulat, a látvány és atmoszféra is brutálisan erős: a filmben sok a csendes pillanat, a természet, a táj, a világ - ezzel inkább érzések, hangulatok és a belső dráma keltik az élményt. A hétköznapi történet mély emberi drámát mesél el. Nem akció, nem pörgős film, sokkal inkább melankolikus, meditatív, elgondolkodtató, hangulat- és karakterközpontú alkotás. A végén megtudjuk, hogy Robert „átlagos” élete a maga módján is lehet mély és jelentős. Illik a karácsonyi kedélyállapot és közérzet témaköréhez, egy emberi élet és kapcsolatainak érzékeny ábrázolása.