Vélemények (7)
Középgyenge tragikomédia, nem sok köze van a leírtakhoz, és ez nem lesz az a film, amit egyébként vársz. Számos filmet ismerek, amiben szerepel a „bosszú” kifejezés, vannak jók, illetve kevésbé jók. Az azonos című sorozat meg zseniális, ez a közelében nincsen. Túlnyomórészt inkább a nagyváros (NYC) vs. vidékről szól, konkrétan le vannak nézve a texasiak. Ki vannak figurázva a texasi hagyományok, ez nem igazán tetszett. Érdekel, hogy Ashton Kutcher hogyan adja lejjebb? Akkor mindenképp látnod kell! Feltolom egy kicsit, mert a gyenge szinttől egy fokkal jobb azért. 5/10.
Alapvetően bírom a rendező munkásságát és a film forgatókönyve teljesen rendben van, igaz, a története jellegéből adódóan szépen teret biztosít komikus jeleneteknek. A gond a film identitása és üzenete lenne. Egyrészt egyszerre akar egy mély nemzeti dráma lenni, illetve egy "nevessük ki ezt a népcsoportot" vígjáték. Ez sajnos belefolyik a film üzenetébe is, melynek központi eleme, az időtálló jelenlét létrehozása a jelenkor Amerikájában. Sajnos ezt leginkább kifigurázott sztereotípiákon keresztül akarja átadni a film. A bemutatott texasi lakos, akitől főszereplőnknek tanulnia kéne, hiteltelen és furcsán komikus, pedig pont egy haláleset, ami mellesleg a film drámai szálának meghatározó eleme, hozta őket össze. A lezárás pedig furcsamód mintha a film saját üzenete ellen szólna. Mindenképp érdekes alkotás, mert legalább megpróbált szólni valamiről, még akkor is, ha nem annyira sikerült.
Jól bemutatja a nagyváros és a vidék közti különbséget, kellene egy hasonló film Magyarországról is. Volt benne néhány ütős monológ, a történet viszont elég vékony, bár itt szerintem nem olyan fontos. És azon agyaltam még, hogy Ashton Kutcher jó Joel lehetett volna a The Last of Us sorozatban?
Ki és honnan szedte ezeket a műfajokat ehhez a filmhez? Köze sincs egyikhez sem. Ez csak egy borzasztóan unalmas dráma, ami kicsit vígjáték is akart lenni, de nem lett.
Csal bizony, mert amit itt látunk, az nem poén és nem thriller. Az csak a csomagolás. Ez egy görbe tükör. Méghozzá olyan, ami az értékek válságát domborítja ki. Főhősünk ugyanis egy barátnő-kaland kapcsán szembe jövő temetés ürügyén akar majd podcast-műsort készíteni a gyászoló családdal. Méghozzá ütőset. Ez már elve morbid. De nem a filmben, ahol a korunkra jellemző felszínesség és az értékek felismerése vérmes hatással lesz egymásra. Attól tartok, a film megválogatja a közönségét.
