"Amit életünkben teszünk, az visszhangzik az örökkévalóban."

2015.10.28 22:44 Sodanth Olvasottság: <100x

0

A Gladiátor Ridley Scott nagy sikerfilmje. Ez az angol zseni két hatalmas alapscifit csinált anno, az Alient és a Szárnyas fejvadászt. Majd jött egy-két bukta, egy másik kultmozi Thelma és Louise címmel és végül az ezredfordulón ez a mű. Hollywood elég züllött lett mostanra, eltűntek a hősök, az elveikért kiálló nagy emberek, az igazi férfiak és nők, vagyis a hagyományos emberi értékek.

Egy műfaj is eltűnt, mely csúcsát a 60-es évek elejéig élte, a nagyszabású, kosztümös, sok statisztát felvonultató ókori történetek, a szandálos filmek. Az utolsó nagyobb talán a Római birodalom bukása volt 1964-ben, melynek alaptörténete azonos a Gladiátorral, de annál jóval gyengébb, átlagosabb mozi volt, de jó színészekkel (a csúcs talán a Ben-Hur és a Spartacus volt). Scott visszatért a gyökerekhez, hagyományos effektekkel, díszletekkel, jelmezekkel dolgoztak, sok statisztával és visszautaztak az olaszországi Cinecitta stúdióba forgatni, ahol a régi nagy mozikat is csinálták. A főszerepben az őrült Russell Crowe alakít nagyszerűen, igazi erő, tűz árad belőle, küzd az igazságtételéért, nagyszerű alakítás.

Méltó ellenfele volt Joaquin Phoenix, az őrül Commodus szerepében és a többi színész is remekül játszott. Scott mégis inkább vizuális rendező, a nyitó csatajelenet a csúcs, igazi mestermű. Képes volt művészi szintre emelni a gyilkolást és a csatát, az ember beleolvad a jelenetbe és a későbbiek is remekül hatottak, nem volt zavaró a 3 óra játékidő. A látvány pazar, a CGI pont elég, a régi és az új filmes technika szépen keveredik, engem nem zavart, sőt a Kolosszeum tere és atmoszférája lenyűgözött, akárcsak Róma nagysága. zenéje pedig külön pozitívum, ez a pasas szinte csak zseniális műveket tud írni. Róma züllöttsége reflekció a filmezés és maga Hollywood értékvesztettségére, Scott visszahozott egy rég elfeledett műfajt, ezután sorra jöttek ki a hasonló jobbnál jobb filmek különböző antik és középkori történetekről. Maximus története belopta magát a nézők szívébe, bár történelmileg fiktív, de arra inkább ott a könyvtár, ez a mozi hibátlan és megtekintése is kötelező. Alapmű.