Ez egy nagyon különleges film. Több szempontból is. Először is a zene. Ami magyar közreműködéssel készült el, a zeneszerző természetesen Anu Malik, aki ismét csodálatos dalokat írt.
Aztán a koreográgus: Ganesh Acharya. Összesen két tánc van a filmben, de mindkettő teljes tánckarral, nagyon összetett koreográfiával, és két itemsong-sztárral (Urmila Matondkar és Sonali Bendre) van benne a filmben, és Ganesh tényleg kitett magáért, nagyon jól sikerültek. A többi dal viszont a film szerves része, és leginkább melankolikus és bús balladák.
És persze maga a film. Egy férfi rendező tolmácsolásában női sorsokról tudhatunk meg egészen elképesztő dolgokat. Itt Európában sem könnyű dolog nőnek lenni, de ez Indiában hatványozottan igaz. És Rajkumar Santoshi különösen érzékenyen nyúlt a témához, mint aki rendelkezik egy rejtett női énnel, vagy olyan traumák érhették, hogy teljes mértékben átérzi az indiai nők kiszolgáltatottságát, és szinte reménytelen helyzetét.
A kerettörténet szerint Vaidehi (Manisha Koirala) Amerikából szökik meg, hogy Indiában tanúja legyen nálánál rosszabb asszonyi sorsoknak.
A menyasszony Maithali (Mahima Chaudhary), akinek a családja szinte csődbe megy, hogy kifizesse a hozományát, és így sem sikerül időben összeszedni a pénzt, és az esküvő fojtogató poklában az egész család kálváriáját végig kell néznie.
A színpadi színésznő Janki (Madhuri Dixit) aki erősnek mutatja magát, és szakítva a társadalmi hagyományokkal, úgy él, hogy megtartsa önbecsülését, de nem elég erős ahhoz, hogy az irigy és féltékeny színi igazgató sötét és számító színjátékát elhárítsa.
A gazdag egyetemista lány Sushma (Aarti Chhabria), aki beleszeret az alacsonyabb kasztból származó egyetemistába, és apja ellen fordul, szörnyű következményeket okozva ezzel.
Az újszülött lánygyermek, akit apja tejbe akar fojtani, hátha ettől fiú lesz, és a falu bábája az utolsó pillanatban menti meg.
Az alacsony kasztból származó bába Ramdulaari (Rekha), aki dacolva minden elvárással, folyamatosan képezi magát, és erején felül vigyáz a nőkre a faluban, mindenki bábájaként erős várként áll, és dacol a viharral, de amikor fiát fenyegeti veszedelem, ő is csak egy kétségbeesett anya lesz.
És Vaidehinek végig kell néznie azokat a szörnyűségeket is, amelyek a nőkkel megtörténnek. Megőrülést, elvetélést, lincselést, erőszakot és elevenen elégetést. És a férfiak szörnyűséges hozzáállását.
De találkozik jó emberekkel is, a tolvaj Rajuval (Anil Kapoor), aki a repülőjegyre félretett zsákmányát áldozza fel, hogy meglegyen a hozomány, és amikor lebukik, vidáman megy a börtönbe. Vagy Bulwa (Ajay Devgan), az erdőben bujkáló bandita, aki anyja pokoljárását hétévesen végignézve, egész életét arra tette fel, hogy megvédjen minden nőt, mert számára minden nő: anya.
És Vaidehi az út végén megerősödve, önbecsülését elnyerve, szilárd gerinccel állja már a csapásokat, mert már tudja, hogy mit kell tennie. És ebben meglepő szövetségesre talál.
Remélem nem árultam el sokat, a film 3 és fél órás, ez csak egy összefoglaló, a legdurvább részeket le sem írtam, azokat inkább csukott szemmel nézzétek meg. Különleges a film, mert nőkről szól, nők a főszereplők, a férfiak vagy förtelmes disznók, vagy áldozatkész lovagok, de mind mellékszereplők.
Senkit se riasszon vissza a hossza, mert annyira adja magát a film, hogy a sok történet miatt szinte elrepül az idő.
És az alakítások mindenképpen megérik. Főleg a nőké. Rekha és Madhuri Dixit kiemelkedik ebben is. Manisha Koiralát láttam már jobban is játszani, a konzervatív asszonyka eljátszása nem igazán sikerült neki, de a menekülő nő szerepében már sokkal jobban otthon volt.
Nagyon erős dráma, de semmiképpen sem krimi. Én megtartom, és később újra meg fogom nézni, mert biztos lesznek benne apró jelenetek, amik felett elsikkadt a figyelmem.
