Mindig örülök, amikor olyan horrorfilmre akadok, ami a kedvenc időszakomból származik (80-as évek) és még nem volt szerencsém hozzá. Nos, erre a filmre teljes mértékben igaz ez, ráadásul korábban semmit sem hallottam, vagy olvastam róla, így fejest ugrottam az ismeretlen tartományba. Sajnos azonban messze nem voltam megelégedve a végeredménnyel.
A 80-as évek közepe, vége felé Amerikában épp kezdett lecsengeni az úgynevezett slasher-hullám. A mozipénztáraknál is jóval kevesebb bevételt termelnek, de mindettől függetlenül, a 90-es évek elejéig még számtalan filmet mutattak be a zsáneren belül.
Jelen filmünk készítőinek úgy érzem, volt egy elképzelésük arról, hogy miként tudnának egy kis színt vinni a slasher műfajába, de azt kell hogy írjam, mindez megmaradt csupán ötlet szintjén. A Berserker című film úgy fog pár héten belül az emlékeimből eltűnni, mint a kámfor. Az első, igencsak komolynak mondható hibája a filmnek, hogy pokolian látszódik rajta, hogy a költségvetés, valahol a béka segge alatt lehetett.
Ezt már valahol a film megnézése előtt sejthettem volna, ha látom, hogy a készítők, illetve a filmbéli színészek mit is tettek le a filmek világában. A filmben szereplő színészeknek a legtöbbjének, ez volt az első szárnypróbálgatása, és sokuknál ez is maradt az utolsó.
Sajnos ez a tény igaz a fontosabb stábtagokra is, hisz például a forgatókönyv írójának, Joseph Kaufmannak ez volt az egyetlen forgatókönyve amin dolgozott, de a rendező Jefferson Richard (1946-2021) sem rendezett több filmet ezután. Ettől függetlenül ő legalább megmaradt a filmek világában, elsősorban mint producer. Sajnos a filmet belengi egyfajta amatörizmus is, ami felett elég nehezen lehet átlendülni.
Érdekes viszont, hogy ezt a negatívumot, kevésbé hegyezném ki a kezdő színészekre, mert ők legalább hozták a minimális elvárásaimat, egy efféle zsánerfilmnél. Tehát, elsősorban a legtöbb hiba, a film forgatókönyvében és a rendkívül alacsony költségvetésében keresendő, merthogy a legtöbb esetben pokolian rosszul megkoreografált jeleneteket kapunk, ahol ráadásul még a horrorfilmes jelzők is kimondottan gyengén teljesítenek.
Egyetlen jelentősebb pozitívumot tudnék megemlíteni ennél a filmnél, az pedig a hangulata volt. Hiába érezhető rengeteg helyen az amatörizmus, mégis sikerült azért egy elfogadható hangulatot teremteni (bár ez lehet, hogy nálam csupán a nosztalgia miatt volt, vagy a helyszín választása miatt). Emiatt nem érzem kidobott időnek a ráfordított közel másfél órát az életemből.
