Nicolas Cage olyan mint a jó bor, be kellett érnie.
Talán ötven után kezdett beérni hősünk, de sokkal jobb mozikat gyárt, mint annak előtte.
De lássuk, most adott esetben mit is láthatunk?
Joe (Nicolas Cage) Austinban él, és a negyvenes évei vége felé jár. Vállalkozásában, főleg feketékkel, fákat mérgeznek meg, hogy miután azok teljesen kiszáradtak, kivághassák őket.
Kocsmába, nyilvánosházba jár, néha pedig kártyázik a szomszédokkal. Próbálja elkerülni az elkerülhetetlen végzetét, az elkeseredés szülte erőszakot, és a börtönt. Egy napon a 15 éves Gary (Tye Sheridan ) csatlakozik a fairtó csapathoz.
A fiú próbál túlélni agresszív alkoholista apja mellett, ami iszonyatos nagy kínokkal jár.
David Gordon Green filmdrámája az apa-fiú kapcsolatról szól. Rengetegszer feldolgozott, teljesen hétköznapi téma. Van egy fiú, egy verekedős apa, meg egy magányos apajelölt.
Ez alapján még lehetne végtelenül unalmas film is a Joe, valahogy mégis van benne valami megnyerő hitelesség, és persze kraft.
Első hallásra az tűnhet fel, hogy mennyire megíratlanok a párbeszédek a munkások között, teljesen esetleges.
De fellélegezhetünk, tudatos, kordában tartott improvizációt láthatunk. A karakterek majdnem mind hitelesek. A vak kocsmatöltelék, a shotgunnal vagánykodó nő, a gusztustalan őznyúzás, a lepukkant prostik, az alkoholista apa, sőt, még maga Nicolas Cage is.
Green visszafogottan, néhol ironikusan kezeli az általunk megszokott, érzelmeit kezelni nem tudó, lobbanékony Cage-karaktert. Mondhatjuk, hogy helyet talál neki egy filmdrámában. Igen, Nicolas Cage-nek, aki itt sem játszik rosszul.
Viszont Gary Poulter külön fejezetet érdemel. Olyan pontosan alakítja a rá kiosztott gonosz-apa szerepet, meg sem fordul a fejünkben, hogy csak az érzelmeinkre játszik. Poulterre John Williams casting direktor talált rá Austin utcáin.
A hajléktalan, alkoholista férfit egy pár perces szerepre akarta szerződtetni, de miután kiderült, hogy Poulternek mindig is voltak színészi ambíciói, a harmadik legfontosabb szerepet kapta a filmben, ami egy modern tündérmese. Pár hónapra vérprofi filmszínésszé változott, hogy eljátsszon alkoholizmust, break-táncot, verekedést, gyilkosságot. Tragikus módon, két hónappal a forgatás után, alkoholmérgezés következtében fulladt bele az austini Lady Bird tóba. Green szerint bármire képes lehetett volna a filmvásznon. Sajnos mi sosem tudhatjuk már meg.
A Joe, apró túlkapásai mellett (Cage simán ellátja a sörétes puskától kapott sebét, egy másik jelenetben pedig még mindig nem tudja hihetően megölelni a srácot, illetve kimondani a „fiam” szót) összességében egy kifejezetten őszinte, érett film. Hitelesen ábrázolja Joe-t és az életformát, amit él, anélkül hogy elítélné, vagy sajnálkozását fejezné ki. Csak teszi a dolgát, és éli a mindennapokat.
Ironikus és persze önironikus. Néhol még arról a feszültségről is elgondolkodtat, ami leginkább kétségbe ejti a főszereplőt.
Ez, a Texas hercegéhez nagyon hasonló témájú film, a rendezőnek egy sokkal érettebb munkája, mint az előző. Folyamatos fejlődést érzünk. Érdemes David Gordon Greenre jobban odafigyelni a közeljövőben.
Mindenkinek, hiszen a mondanivalója is emberi és vegytiszta.
Kaotikus, és megindító, ráadásul érzelmeket bír megmozgatni.
72 Joe (2013)
Joe (Nicolas Cage) múltja nem makulátlan, ült már börtönben is. Most egy favágó brigád élén igyekszik rendbe szedni az életét, és boldogulni, ahogy tőle telik. Gary (Tye... több»
Szereplők: Nicolas Cage, Tye Sheridan, Gary Poulter, Ronnie Gene Blevins, Elbert Hill Jr.
Érdekesnek tűnik.