Folklór kaiju

2022.12.03 08:42 Eastern79 Olvasottság: 696x

3

Roar Uthaug már a Tomb Raider újragondolásával is bebizonyította, hogy remekül ért a kalandfilmekhez és a Netflix számára készített Troll esetében sincs másképp.

A Norvég mitológia kiváló alapot szolgáltat a cselekményhez és bár itt nem álltak dollármilliók rendelkezésre a látványra nem lehet panasz, a CGI a nagy stúdiók blockbustereivel simán felveszi a versenyt.

A karakterek jól el lettek találva bár meglehetősen egydimenziósak, látszik, hogy inkább a lény kidolgozására és a látványra helyezték a hangsúlyt. A párbeszédek is kicsit furcsák, a téma komolysága ellenére csak úgy röpködnek az egy szavas poénok, néhol nem igazán illett a film hangulatához. Talán épp a költségvetésnek tudható be, hogy kicsit lightos és visszafogott a Trollunk tombolása is, és számos jelenet ismerős lehet a nagytestvérekből: visszaköszönnek például a Godzilla jelenetei azzal a különbséggel, hogy a Troll előszeretettel nyúl az önreflexió eszközéhez. És milyen jól áll neki!

Az egyik legjobb ilyen jelenet, amikor a nyomokat nézegetve percekig találgatják vajon mi lehet, mire a főhősünk megkérdezi az összegyűlt szaktekintélyeket: - Ugye Önök is látják, hogy ez egy lábnyom?

Sok ilyen pillanata van a Trollnak és én éppen ezért szerettem, kicsit úgy éreztem görbe tükröt állít a Hollywood-i kliségyárnak.

A befejezés azonban maga is meglehetősen sablonos lett, és valahogy nekem kicsit erőtlen lett az összkép. Talán ha Uthaug jobban elereszti a fantáziáját és több pénz áll rendelkezésre akkor teljesedett volna ki igazán ez a projekt azonban még így is kellemes csalódás.

Hangulatos, látványos, szokatlan szörnyfilm, furcsa humorral és remek színészekkel.