Ennek a filmnek a megnézéséhez nincs jó napszak, de közvetlenül lefekvés előtt nem ajánlom.

2023.10.18 12:08 Juki-onna Olvasottság: 406x

0

Képesek vagyunk megölni valakit, hogy utána éveken át rohadjunk a börtönben? Van, aki ezt az utat választja. Ebben a filmben képet kapunk arról, hogy milyen az emberiség és hogy mikre vagyunk képesek, ha az akaratunkkal szembemegy valaki. Ez a történet nem egy szokásos thriller, annál sokkal több. Az emberek egymás iránt érzett gyűlöletét mutatja be, ami iszonyatosan felkavaró.

(Régóta szemeztem ezzel a filmmel, és sejtettem a borítókép és a film tartalma alapján, hogy nehezen emészthető lesz, de ennyire?) Egy francia házaspár, Antoine (Denis Ménochet) és felesége, Olga (Marina Foïs) Galíciába költöznek, ahol élvezhetik a vidéki élet nyugalmát és szépségeit. Kis biogazdaságukban zöldséget termesztenek, ebből tartják fent magukat. A tősgyökeres falubéli szomszédok, Xan (Luis Zahera) és testvére, Loren (Diego Anido) viszont ezt nem nézik jó szemmel. Minden pillanatot megragadnak ahhoz, hogy megfélemlítsék a francia házaspárt.

(Vannak emberek, akik annyira gyűlölnek valakit, hogy még a szép szavak vagy a békülési szándék sem enyhíti bennük ezt a negatív érzést. Nem néznek magukba, csak vakon követik az érzéseiket, melyekről tudjuk, merre vezetnek.) Ez egy félelmetes és mérgező szomszédi viszony, ahol a néző is kényelmetlenül érzi magát, és azon töri a fejét, hogy mit tenne Antoine és Olga helyében. Xan és Loren közlik velük, hogy azt szeretnék, ha elköltöznének, de Antoine és Olga ennek ellenére kitart az elhatározása mellett, hogy maradnak. A zaklató testvérpár nem adja fel. Ha kell, még nyíltan is megfenyegetik őket. (Néha forr a vérünk a dühtől, néha viszont megfagy a félelemtől.) Az ellenségeskedés, az egyre félelmetesebb, csendesebb és sötétebb jelenetek mind azt sugallják, hogy Xan és Loren képesek elmenni a végletekig, hogy elüldözzék a házaspárt. Ennek a harcnak a végkimenetele brutális. Nem írom le a teljes történetet, mert akkor hol marad az izgalom? Szépen lassan bontakozik ki a cselekmény, tehát ne egy pörgős thrillerre készüljünk. A történet átérezhető a félelemtől, a tanácstalanságtól kezdve az igazság felderítéséig, bár az én lelkem még a film után is háborgott. Érdekesen használták a fényviszonyokat, meg az erdő nyugalmát. Eleinte napos és világos helyeken fordulunk meg, az erdő barátságos, Olga konyhája világos, derűs, de ahogy haladunk a történetben, egyre nyomasztóbb, sötétebb és csendesebb helyekre vezetnek el minket a film készítői. Egy kritikában olvastam, hogy a film csak valós eseményeket használt kiindulópontként. Ebből láthatjuk, hogy mindenkinek van olyan ismerőse, aki egy rossz szomszéddal hadakozik. A színészi teljesítmények nagyon jók. Az aláfestő zene pont illik a történethez, furcsa és nyomasztó. A forgatókönyv írók: Rodrigo Sorogoyen és Isabel Pena és a rendező: Rodrigo Sorogoyen, remek munkát végeztek.