UPDATE:
Újranéztem, és felment 5/10-ről minimum 8/10-re. Másodszorra már átjött egy végtelenül erős melankolikus és fájó érzés, amihez először látnom kellett a film befejezését, igazából annak az ismeretében már minden nagyon működött.
Az első megtekintéskor adott értékelésemet változatlanul nagyom, bár az ismétlés hatására teljesen és pozitívan átértékeltem a filmet.
UPDATE VÉGE
Nagyon figyeltem, mert éreztem, hogy nem fog magától jönni az ahaélmény. Úgyhogy én voltam a legjobban meglepve, amikor némi utólagos emésztgetést és töprengést követően felmentem az IMDb-re, és elolvastam az összes spoiler alertes hozzászólást, és rájöttem, hogy nem kerülte el a lényeg a figyelmemet. Azért voltam meglepve, mert nem ahaélményem lett, hanem nem is tudom, olyan „aha, oké, akkor jól van” –élményem.
Voltak azért jó momentumok, főleg az utolsó percekben. Ott azért gyorsan összefoglalja a rendező, hogy mit akart kinyögni, úgyhogy aki eljutott a feléig, az onnan már tartson ki.
Nem tudtam különösebben kapcsolódni, valamennyire öncélúnak és szemfényvesztőnek éreztem a produkciót. Ebből a munícióból egy igazán tömör és sűrű videóklipet lehetett volna forgatni, de egy nagyjátékfilmhez egy csöppet kevésnek éreztem. Nagyon felemás érzéseim vannak, mert különben igazán szépen volt elkészítve a film, és még csak nem is volt baj azzal, amit mesélt, csak hát miközben azt hittem, hogy kapok egy nagy szellemi lakomát, végül egy gondolatmorzsával láttak vendégül. Nem vagyunk egyformák, úgyhogy ne hagyjátok, hogy lebeszéljelek titeket a megtekintéséről, adjatok neki esélyt. Még kicsit én is kattogok rajta, hogy akkor most mi is volt, ennyi volt-e.
78 Volt egyszer egy nyár (2022)
Sophie elgondolkodik az apjával együtt töltött nyaraláson, amely ugyan húsz évvel ezelőtt történt, azonban a lányt még mindig nosztalgiával tölti el. A kézi kamerával... több»
Szereplők: Paul Mescal, Frankie Corio, Kayleigh Coleman, Sally Messham, Harry Perdios
