A 2024-es remake megnézését követően kerültem abba a fellelkesült hangulatba, hogy kíváncsi lettem erre a filmre, és meg akartam nézni összehasonlításképpen. Annak idején kimaradt, pedig láttam egyet s mást az 1980-as évek végén.
Megértem, ha valaki úgy emlékszik, hogy ez jó film volt, hiszen amikor nézte, akkor volt fiatal, és a rendszerváltós időkben ez olyan frissnek és szabadnak hathatott Mágenheim Julcsi és Gábor Gábor után.
Mai szemmel (legalábbis az én mai szememmel) nézve azonban a film vélhető egykori vonzereje elpárolgott, ami maradt, az egy ZS kategóriás akármi. Pár dolog, amire ezt alapozom:
– Patrick Swayze mint ügyeletes címlap-szépfiú nagyon pózolva és mesterkélten játszik. A rossz színjátszás különben általában jellemző a többi színészre is ebben a filmben.
– A verekedések éppen annyira nem igaziak, mint egy Bud Spencer–Terence Hill filmben, csak amíg az utóbbiban viccesre veszik a figurát, az előbbiben komolyra, amitől ezek a jelenetek konkrétan röhejesekké válnak.
– Hipergagyi jelenetek akadnak szép számmal a verekedéseken kívül is, a vége felé például, amikor rádől a kitömött medve az egyik arcra, na az egy igazi Sharknado pillanat volt.
– A főgonosz olyan, mintha a Monty Python adta volna elő egy paródiában, a szemöldökét összevonva gonoszul néz, látjuk, hogy gonoszságában megmonoklizta az asszonyát is, és különben is olyan gonosz, hogy szinte hallom, ahogy azt mondja közben, hogy „hozzátok a puha párnákat” meg hogy „dobjátok a földre jól” és egyéb aranyköpéseket a brit klasszikusoktól. Egy paródia az egész karakter, csak komoly akar lenni, így ő is röhejessé válik. Nyugodtan adhatták volna Woody Allennek a szerepet, kihozott volna valami jót belőle.
– A film közepén úgy kerül elő a szerelmi szál, hogy csak kapkodtam a fejem, teljesen előkészítetlen és természetellenes volt az egész.
– Nem a film tehet róla, de a korabeli szinkron rettenet hangminőségű, sokszor alig érteni, de amikor igen, akkor olyan szavakkal örvendeztet meg, mint a „Kanszasz” és „Arkanszasz”.
A 4/10-es értékelést a legnagyobb jóindulattal adom, maximális tekintettel az eltelt időre és az akkori gyengébb elvárásokra.
Esztétikai utóirat: az amerikai nők testtömegindexe kedvezőbb volt, mint az idei remake-ben, bár mai szemmel nézve ezt eléggé kínos módon tárgyiasítják is. 1989. amúgy a nagy Dieter Bohlen és Bonnie Tyler hajak kora volt, 1-1 forgatási napon szerintem két-három órába telhetett, mire a színésznők ki bírtak jönni a sminkből. Volt nekik pasztellszínű szájfényük is, meg volt ingyen szoláriumbérlet juttatás, az látszik. A kis- vagy segédgonosz férfiszereplőknél a Balázs Pali, vagy ha úgy jobban tetszik, Lionel Richie hajakat is meg lehetett csodálni, valódi tarkabarka, majdnem hawaii ingekkel kombinálva, úgy törték gonosz arccal a sörösüveget meg a biliárddákót.
Tyű, nagyon rosszul öregedett, bár nem tudom, volt-e valaha ez jó film egyáltalán...
74 Országúti diszkó (1989)
Dalton ugyan tanár, ám mégsem tanítással keresi a kenyerét, hanem zűrös, füstös szórakozóhelyeken. Ő a legjobb békéltető a környéken, aki tudja, hogyan állítsa meg... több»
Szereplők: Patrick Swayze, Ben Gazzara, Sam Elliott, Kelly Lynch, Laura Albert
A véleményt tisztelni kell, de mondjuk színvonalasabb lett volna irományod, ha nem arról szól, hogy mennyire nevetséges számodra a 80-as évek látványvilága, és esetleg érdemi kritikát is vegyítesz a gúnyolódás közé. Igazából EZ a gyenge, de legalább megpróbáltad. :)))