4/10 – Szuperprodukció, meg kell hagyni

2024.06.09 17:57 Ahoj poplacsek Olvasottság: 408x

3

Végre végre, oly hosszú várakozás után sikerült megnéznem ezt a remek, de nem tökéletes filmet. Összefoglalom a benyomásaimat.

Az első tíz percben nyilvánvalónak érződött, mennyire erős hatást fejtett ki a Csillagok háborúja. Jójójó, már hallom is az ellenvetést, de tudom: a Dűne korábbi történet, és valójában a Star Wars inspirálódott az eredeti Dűnéből. De most a modern feldolgozás megvalósítására gondoltam: Lucas erőteljesen ültette át az űreposzba a Harmadik birodalom képeit, ebben a filmben bizonyos kezdeti pillanatokban ezt szinte másolják. Bautista már-már Darth Wader-es, a neki ellentmondó egyenruhást már láttuk 1979-ben vagy 1981-ben – nem is tudom –, csak itt nem a levegőjét veszi el a nagyúr, hanem beveri az arcát a műszerpultba. Aztán ez a déjà vu érzés hamar tovatűnik, a nyitó jeleneteket követően a náci űrpárhuzamok helyét egy tuareg szabadságharcos sztori veszi át. De az áthallások megmaradnak, a sivatagi környezetben landoló csápos gonosz óriásgépek és az ellenük harcoló, hozzájuk képest apró, de elszánt bátrak ábrázolásával. Csak közben elröppent 4-5 évtized.

A történetmesélés ritmusa időnként nagy türelmet és elkötelezettséget követel meg a nézőtől. A CGI esetenként tökéletlen, a kitalált nyelven zajló diskurzusok pedig itt is szótagolósak és nyelviskolás hatást keltenek, mint A Gyűrűk Urában a tünde nyelven folytatott beszélgetések. Ezeket a dolgokat érdemes elnézően kezelni, mert máskülönben két és háromnegyed óra szenvedés lesz az osztályrészünk.

Az eredeti, réges-régi Dűne filmet kb. 30 éve mint egy ZS kategóriás filmet gyorsítva tekertem át az akkori filmkölcsönzős VHS kazettán, így nem tudok hiteles összehasonlítást tenni, vagy pálcát törni az ügyben, hogy az volt-e a jobb, vagy ez. Arra emlékszem, hogy az már akkor is rém gagyinak érződött, abban a távoli múltban, az Animal Cannibals és Teresa Orlowski fénykorában.

Timothée Chalamet tehetsége kétségbevonhatatlan. Rebecca Ferguson, Javier Bardem, Dave Bautista, az igen ritkán feltűnő Christopher Walken és a többi erős szereplő is hozzátesz a színészi felhozatal magas minőségéhez. Zendaya nem egészen értem, hogy lett színésznő, de ez mindegy, ennyi belefér. A forgatókönyv nagy mozira termett, mi kellhet még. De az eredmény számomra nem emelkedik ki a hasonló űreposzok sorából, bár azokat alul se múlja. Csak valami azt súgja, hogy az újabb filmeknek hozzáadott értéket kell hozniuk a korábbi hasonlókhoz, például az Avatarhoz képest. És még valami: a suttogó dialógusok, a csökkentett színtartomány, a sejtelmes zene és a hátulról megvilágított beállítások mára közhelyesekké váltak, jó lenne ezeket az eszközöket valami új és friss filmnyelvre cserélni, de amíg ez megtörténik, kénytelenek leszünk ezzel beérni.

És mégis, ennyi fenntartás ellenére, ez egy tulajdonképpen egész nézhető film, főleg, ha elegendő snack és frissítő ital van kéznél. De sajnos gyakran (pontosabban általában) Marvel szintű az élmény, kell az elnéző és jóindulatú hozzáállás. Szellemi épülést nem szabad tőle várni, üres vizuális parádét kapunk. Kíváncsi lennék, hogy a számtalan A kategóriás színész, akik oly sok nagyszerű filmben szerepeltek, utólag hogyan azonosulnak az itteni munkájukkal.

Tartozom a végére egy vallomással. Ezeket a gondolatokat éppen félidőben foglaltam össze, mert most vagyok a határán annak, hogy leállítsam a lejátszást. Most úgy érzem, hogy 80%, hogy a második felében rosszabbra fog fordulni az összbenyomásom, és 20% reményt fűzök a minőségjavuláshoz. Perpill igen erősen csábít a stop gomb, közel másfél óra időmegtakarítás azért nem tréfadolog.

Update:

Hagytam végigmenni a filmet, bár közben mindenféle mással is foglalkoztam. Benyomásaim szerint a 80% jött be, de most már nem csökkentem az eddig adott értékelésem, maradjon nagyvonalúan ennyi.