Az olasz észak és dél közötti különbségek, illetve ellentétek számos film alapjául szolgáltak, szinte kimeríthetetlen bőségű anyagot szolgáltatva az eltérő fejlettségű, mentalitású stb. vidékek bemutatásáról. Ugyancsak klasszikus olasz filmtémának nevezhető a maffia szerepeltetése, ami részben kapcsolódik az előző gondolathoz, ugyanis az olasz maffia rendkívül jó táptalajra találhatott úgy a gazdagabb, mint a szegényebb emberek körében (amint erre jelen filmünk is jó példa). A Sötét Torino – ahogyan azt a cím is sugallja – meglehetősen komor hangvételű alkotás, főként a társadalom peremére szorult kisemberek kiszolgáltatottságára igyekszik felhívni a figyelmet, véleményem szerint kevés sikerrel.
A film egy kisember, a fizikai munkás Rosario Rao (Bud Spencer) hányattatásait meséli el, akit tévesen vádolnak gyilkossággal. Két fia nem nyugszik bele ebbe a helyzetbe, és megpróbálnak bizonyítékot szerezni apjuk ártatlanságára. Hogy, hogy nem, számos szemtanú váratlanul elhalálozik (kit elütnek, ki kizuhan a gangról), de a gyerekek nem adják fel a harcot, amiben többek között egy ügyvéd is segíti őket. A történet végére persze kiderül az igazság, ami a rutinosabb filmnéző számára talán kevés meglepetést nyújt.
A Luciano Vincenzoni és Nicola Badalucco tollából született forgatókönyvet a tisztes iparosként ismert, kevés jelentős művet alkotó Carlo Lizzani vitte celluloidra, lényegében véve egy kevésbé érdekes és feszült mozit teremtve. A lassú tempójú, sok helyen meg-megdöccenő film sok sablonos megoldással, sekélyes társadalomkritikával és rosszul megírt figurákkal próbál elmesélni egy jól-rosszul összerakott, de nem feltétlenül rossz ötleteket felhalmozó történetet. Habár arra számíthatnánk, hogy Rosario lesz a film központi alakja, valójában csupán mellékszereplővé „degradálódik”, ennélfogva nincs is igazán kibontva a jelleme. Bud Spencer itt is a tőle megszokott erős és jószívű karaktert alakítja, azonban a humor most elmarad. Főszereplővé inkább a két fiú válik, így azonban a sztori elveszti a hitelességét, hiszen nehezen hihető, hogy egy nagykamasz és egy kiskamasz képes lenne mindazt végrehajtani, amit a filmben tőlük látunk. De főszereplőnek tarthatjuk az egyszerű embereket is mint tömeget, akik a létezés peremére kerülve vagy a maffia kiszolgálói lesznek, vagy kisebb bűncselekmények (lopás, orgazdaság) elkövetésével próbálnak kicsit hozzátenni a mindennapi betevőjükhöz. A film alkotói egyértelműen az elesettekkel rokonszenveznek, őket viszonylag sűrűn mozgatják a történetben (pl. munkásból lett ügyvéd, prostituáltak), s jelentős szerepet kapnak a cselekményben az emberhez szinte méltatlan életkörülményeik. Ugyanakkor viszont az igazi társadalombírálat elmarad, mert az ellenpólust, a gazdagok világát alig látjuk, nincs igazi kontraszt a történetben. Voltaképpen a maffiáról sem tudunk meg szinte semmit, tagjai sokszor irreálisan, minden logikát nélkülözve cselekszenek (pl. egyeseket gátlástalanul kivégeznek, míg a főbb szereplők életét „természetesen” megkímélik). Ugyanilyen keveset tudunk meg az egyes figurákról, némelyikük kifejezetten súlytalan, a többség pedig egydimenziós, és ami talán a legnagyobb baj, maga Rosario sem kifejezetten fajsúlyos alak. Bár Bud Spencerhez talán kevésbé illettek az ilyen komorabb szerepek, véleményem szerint ha itt egy jobban kidolgozott karaktert kapott volna, aki többet van jelen a cselekményben, akkor azt is el tudta volna játszani, így viszont nem sok lehetősége nyílott arra, hogy kicsit többet mutathasson a színészi kvalitásaiból. A lerobbant tömbházakban, kocsmákban, sivár gyártelepeken játszódó film komor hangulatát tovább erősíti az, hogy rengeteg az éjszakai jelenet az alkotásban. A mű egyensúlyozni próbál a társadalmi dráma, az egzisztencialista dráma és a krimi/thriller között, sajnos nem túl sok sikerrel. A történet végkicsengése is csak a pesszimizmust erősíti, hiszen Rosario sorsán keresztül azt sugallja, hogy a becsületes, szegény embernek nincs igazi jövője, hiába áll ki a maga igazáért, a maffia és a rendszer elpusztíthatatlan, a kisember elveszíti a harcot. A film legnagyobb baja szerintem az, hogy eléggé semmilyen, sem cselekményvezetés, sem karakterek terén nem tud jelentőset alkotni, sok minden kidolgozatlan marad. Ha a Sötét Torino valószínűleg egyébként sem lehetett volna világklasszis alkotás, ennél azért talán többet ki lehetett volna hozni belőle. Így megmarad egy döcögős, közepesen unalmas gengszterfilmnek, amely legfeljebb azok számára lehet kuriózum, akik arra kíváncsiak, mit alakított Bud Spencer egy tőle talán idegen szerepben.
64 Sötét Torino (1972)
Rosario Raót (Bud Spencer) gyilkosság vádjával letartóztatják. 14 éves fia, Mino látja, amint az apját elviszik a rendőrök, és megesküszik, hogy bebizonyítja Rao... több»
Szereplők: Bud Spencer, Françoise Fabian, Saro Urzì, Marcel Bozzuffi, Andrea Balestri
