Manapság talán kevésbé ismertek a szovjet animációs filmek, és talán korábban sem feltétlenül jutott el minden a szélesebb közönséghez (néhány kivételtől eltekintve, mint például a No, megállj csak! című rajzfilmsorozat, „a szovjet Tom és Jerry”). Pedig ezek a gyakran csupán néhány perces alkotások üdítően tudnak hatni a nézőre, olykor-olykor erkölcsi, filozófiai dilemmákat is felvetnek. Jelen filmünk egyszerre tekinthető sci-finek és etikai mondanivalót hordozó vígjátéknak, bár kétségtelenül van benne valami szürreális.
A történet viszonylag egyszerű, amit a film szavak nélkül mesél el. Egy jókedvű festő a természetet járva felfigyel az élővilág apróbb szépségeire – egy lepkére, egy madárkára –, de a gondolataiban felmerül, hogy ezeket a védtelenebb élőlényeket akár uralhatná is: a lepkét gombostűre lehetne tűzni, a madarat kalitkába zárni. (Érdekes, hogy ilyenkor az egyébként rendkívül élénk és látványos színekkel operáló film mindig átvált kvázi fekete-fehérbe.) De szerencsére a festő nem él vissza a hatalmával, nem okoz kárt a nála gyengébb, kiszolgáltatottabb élőlényeknek. Hogy, hogy nem, egy földönkívüli száll le az űrhajójával a közelben, és a férfi közelébe lopakodik. A festő halálra rémül, menekülni próbál, de az idegen mindenhová követi őt. Most a férfi válik kiszolgáltatott „játékszerré”, és már a legrosszabbra is felkészül, amikor csoda történik. Kiderül, hogy a földönkívüli nem bántani akarja őt, csak kapcsolatot akar teremteni. Végül a zene lesz kettejük közös nyelve, így kezdenek kommunikálni egymással, s kialakul közöttük a barátság. (Vicces és kicsit talán bizarr is, hogy A Keresztapa szerelmi témája uralja ezt az animációs filmet, és ez is lesz a két lény kommunikációjának alapja.)
A rövid szösszenetnek számos síkon lehet érvényes mondanivalója. Egyrészt ráirányíthatja a néző figyelmét arra, hogy habár az ember hatalmasabbnak tűnik, mint az apróbb élőlények, mégis a természet része ő is, és felelősséggel tartozik a környezetéért, nem szabad visszaélnie a hatalmával, nem árthat a védtelen élőlényeknek. Másrészt a sci-fi elem beemelésével egy másik nézőpont is érvényesül: mi van, ha az ember mégsem a leghatalmasabb lény a világegyetemben, és vannak nála hatalmasabb erők is? Mi van, ha az ember is potenciális áldozattá válhat? Hogyan zajlana a kapcsolatfelvétel az emberi faj és a földönkívüliek között? A Kontakt ugyan könnyen tűnhet gyerekmesének, mégis súlyosabb mondanivalót is hordoz, hiszen megmutatja az ember sötét, kegyetlen oldalát is. Az alkotók nem félnek attól, hogy megmutassák, még a civilizált, egyébként a szépérzékre hajlamos emberek lelkében és agyában is ott rejtőzködik a károkozó, predátori hajlam. Azt hiszem, a Kontakt a látszólagos blődsége és könnyedsége ellenére is erős figyelmeztetéssel fordul a nézőhöz: ne bízzuk el magunkat, ne érezzük mindenhatónak magunkat, mert mi is csak porszemek vagyunk a világegyetemben, és létezhetnek nálunk hatalmasabb erők, amelyek ugyanúgy játékszernek tarthatnak bennünket, mint ahogyan mi a kiszolgáltatott állatokat. Szerintem éppen ez az üzenet az, ami miatt a Kontakt mind a gyerekek, mind a felnőttek számára hordozhat gondolkodásra ösztönző tartalmat.
69 Kontakt (1978)
animáció | rövidfilm | sci-fi | vígjáték
Egy festő a természetet járva véletlenül belebotlik egy földönkívülibe. több»
