Nyugodtan mondhatjuk, h az Alien rajongók, köztük jómagam is, évek óta vágynak egy jó Alien-filmre. Nem felejtem, milyen csúfosan ért véget 1997-ben a franchise. Voltak ugyan jó pillanatai, de összességében mélypontként tekintenek rá a rajongók. Izzadságszagú volt az egész történet, amiben Sigourney Weavernek kötelezően fel kellett bukkannia, így erőszakot tettek a már halott karakterrel, nem túl elegáns huszárvágással feltámasztották.
Ezután aztán elszabadult a pokol, a rajongók a világ legkellemetlenebb pillanatait élték meg a hibrid, siralmas és kínos jelenetei láttán. Rögtön hibernálódott is az egész franchise. A crossovereket nem számolva, 2012-ig nem történt semmi. A Prometheus és Covenant más történetet szeretett volna elmesélni, amibe bele is tört Ridley Scott bicskája.
A nép régi vágású Alieneket akar látni, nincs mese. Pedig számomra érdekes lett volna, amit az öreg el szeretett volna mesélni még. Tehát 1997-től vártunk 2024-ig a facehuggerekre és az idegenekre. Szivárogtak ki apró szilánkok a történetből, pont annyi, amennyitől hevesebben kezd verni a rajongók szíve. Aztán az első normálisabb bemutató olajat öntött a tűzre, ennek bizony jónak kell lennie. Ráadásnak kis hazánkban forgott, szóval kicsit hazai is. Fede Álvarez jól kezelte a média érdeklődést, itt-ott elejtett pár morzsát, fokozva a várakozást. Kiemelte, hogy az Aliensben csak kis időre látható telepesek gyerekinek élete milyen izgalmas anyag lehetne, az ő szemszögükből, problémáikon keresztül belekeveredni egy túlélőshow-ba. No itt kezdtem aggódni, és a mai napig voltak kétségeim, hogy szinte ismeretlen fiatalok elvisznek-e egy ekkora terhet a hátukon, amit ez a projekt megkíván. Az első négy rész közös alapja a csapat. Mindegyik filmeben egy csapatott látunk, akikért izgulhatunk, drukkolhatunk, könnyedén tudunk kapcsolódni. Sajnos nem volt alaptalan a félelmem. Nyoma sincs kedvelhető karaktereknek, súlytalan az összes, még a főszereplő is. A csapat amúgy is nagyjából a film felére három főssé apad. Igazából semmit nem kapunk, amiért utálhatjuk vagy kedvelhetjük őket. A kalapba mindössze egy terhességet dobnak be, de ez elég karcsú az érzelmi kapcsolódáshoz. Érezhető, hogy megkedveltetés helyett a rendező a véres akciók irányába hajtja a szereplőit. Mégpedig amilyen gyorsan csak lehet. Többet beszélt az interjúkban ezekről a fiatalokról, mint amennyit a film foglalkozik velük. Hamar az elhagyott labor szűk sötét folyosóin találjuk magunkat. Majd kihagytam, a szintetikus kissé idegesítő az enyhén autista viselkedésével. Itt kapunk valamiféle természetellenes kémiát közte és a főszereplő közt. Talán ennek a szálnak van a legtöbb idő szentelve. Hiába, a Terminátor 2. óta tudjuk, hogy hullathatunk könnyeket a robotokért is. Nincs itt kérem újdonság, ahogyan a jelenetekben sem sok. Egész végig az volt az érzésem, hogy ezt ebben, azt abban, amazt meg amabban láttam már. Az egész film sötét, mégpedig nem kicsit. Okés, az atomszférát hivatott megteremteni, bár nekem azért néha kellett volna némi fény is. Sok jelenet copy, és a cselekmények egy része is. Nem Newtért megyünk vissza, hanem másért. Találkozhatunk a padlón lévő kék füsttel is, és sok minden egyéb is ismerős lesz a fanoknak. Nem lövök el minden puskaport. Pár jelenet amolyan plakátra kívánkozik, Alien harcos és facehuggerek támadása kifényképezve igen mutatós. Próbált pár mai kornak megfelelő dinamikus, jól mutató kockát is beletenni. Valahogy mégsem működik, az egész. Nem szorongatjuk a szék karfáját, nem rágjuk a körmünket. Érzelemmentesen teltek a percek. A másik nagy félelmem volt, és imádkoztam, csak nehogy hibridezzenek, ne nee. Rossz volt a negyedik részben, és az Alien vs. Predator 2 sem tette jobbá. Imámat nem hallgatta meg az úr, megkapjuk a negyedik rész végét tokkal-vonóval, még a kivégzés módját is. A film első tíz perce kellemesen megbizseregtetett, jó volt a nosztalgiafaktor. Még a Nostromos átkötés is nagyon adta. Összességében jóval többet ígértek, mint amit kaptam, persze felvetődik a kérdés, jó-e ennyire felfűteni a rajongókat, hisz nagyok lesznek az elvárások. Közepes filmet sikerült összeollózni az előző filmek alapján, sok jelenetet egyszerűen átemelve. Logikai baki hegyekre nem térnék ki, de van jó pár következetlenség. Kicsit az volt az érzésem, hogy mai tucat tinihorrort látok. Lehet, az új generáció szájtátva fogja bámulni, de a rajongók nagy részének ez kevés lesz. Amit torzíthat az öröm, hogy újra láthatnak Alient, és ezért felülpontozzák. Rajongóknak természetesen kötelező, de ezt mondanom sem kell.

60 Alien: Romulus (2024)
Egy elhagyott űrállomás elfeledett mélységeibe merészkedve egy csapat fiatal űrgyarmatosító találkozik az univerzum legborzalmasabb életformájával. A producer Ridley Scott, aki... több»
Szereplők: Isabela Merced, Cailee Spaeny, Ian Holm, Archie Renaux, David Jonsson
Igen, nagyon sok a copy benne, de a manuális cuccok nekem bejöttek... De valahogy mégsem lett az igazi!